Szörnyeteg Szlovákiából! Psychedelic-industrial-death-doomnak hívják magukat, ebből azért a fő összetevőnek a death metalt érzem, de nagyon nem klisés formában. A sok disszonanciájukkal és ötletükkel valamelyest belepasszolnak a manapság dívó kaotikus trendbe,

Megint egy pszichedelikus-sztóner zene, méghozzá nagyon nem az effélék „őshazájából”, hiszen lengyelek. Viszont olyan indiános koncepciót kanyarítottak maguk köré (az énekesnek különb tolldísze van, mint a borítón látható rézbőrűnek), hogy sápadt arcú legyen a talpán, aki nem hiszi el nekik! Ugye…

Ebben a rocktrióban Áron András (azaz asszem Apey, mindenesetre egyenesen az Apey & the Pea frontjáról), Szabó László (elsősorban talán a Grand Mexican Warlockból, de most visszatért eredeti hangszeréhez, a tojásreszelőhödobhoz), illetve Mohácsi Mátyás (nyilván ő is valahonnan, de most nem nézek…

Hát igen, megint egy stoner-doom lemez. Hiába, nem bírok magammal, de ha egyszerűen tökéletes. A hangzás 1000%-osan ideális, a díszítő gitárjátékért (szólók, satöbbi) is csak odalenni lehet, a riffelés szégyentelenül lusta, és az ének is a műfajnak megfelelően pazar, azaz laposra aszalt bivaly…

Ők egy '79-ben (igen, múlt század) alakult post-punk csapat, és nem tudom, mennyire kell szégyellnem magam, hogy még a nevüket sem hallottam soha korábban. Mindenesetre ez a tizennegyedik albumuk, az elmúlt évtizedek során nagyjából folyamatosan alkottak. A fentiek fényében ugyan nem tudom a régebbi…

Grunge - psychedelic rockkként skatulyázza magát az ausztrál (perth-i) banda. Nekem a grunge helyett a stoner (már megint) szimpatikusabb velük kapcsolatban, mert a témák inkább olyasmik. Amire utalni akarhatnak, hogy jóval tempósabbak, pörgősebbek mint az a műfajban általában szokásos. Az ének…

Ők blues-os garázsrocknak hívják magukat, de én nem is tudom, minek. Jó fél évszázaddal ezelőtti hangulat idéződik meg, amolyan beates, kora rockos, r&r-es, tapsikolós cucc, amikor még minden fiatal pantallóban és nyakkendővel járkált, és fekete-fehérek voltak egytől egyig. Vagy valami ilyesmi,…

Érdekes kompozíció lett ez. Alapvetően ambient jellegű zene lenne, de dobok, és torzított gitár is sok van. Csakhogy gyakran egyszerre szól az azonos súllyal fellépő billentyűsökkel, zajokkal, kórusokkal, és így sokszor elpárolog belőle az agresszív él. Azonban egy lepusztult, darkos miliő…

Ez a csapat aztán pont olyan, amilyennek a borító alapján gondolhatnánk: kicsit ijesztő, kicsit groteszk, de önmagát egy cseppet sem komolyan vevő, pszichedelikus doom zenét játszó bagázs. Nagyon sokszor túlontúl is erős a Black Sabbath-érzete az embernek, de hát ebben a műfajban gyakran megesik az…

Briliáns instrumentális progrock Szlovákiából. Annyira egyéni, hogy nehéz róla mit mondani, ám emellett piszok jó is, úgyhogy mégiscsak kéne valahogy ajánlani. Ha emlékszik valaki a Másfélre, talán nem hülyeség, ha őket említem. Ők is egy kicsit (de nem nagyon) borult, viszonylag tempós, táncolható…

Jó, persze, hogy csak pszichedelikus-sztóner zene lehet ilyen névvel, és még a tetejébe' a srácok bizony jó nagy adagot lőttek/vettek be. Ezt már szeretem!

Ha azt mondom, hogy még egy pszichedelikus-stoner lemez, akkor is biztos van még, aki örül neki. De ha azt, hogy John Garcia (Kyuss, Unida, Vista Chino) az énekes, akkor mindenki visít, hogy: HOGYAFENÉBENEMTUDTUKMIEZT???!!!!!  Erre persze én sem tudom a választ, meg a kép egyébként is árnyaltabb:…

Adott egy római hálószobafickó, aki elég sűrűn adogatja ki (teszi fel a bandcampra) a progresszív-mittudoménmicsoda cuccait. Az első dal, amit hallottam tőle, az pont az, amit iderakok, mert az nagyonnagyon megtetszett.

Ha csak annyit lát az ember, hogy kolumbiai hard rock, nyilván lép is tovább, mert a fene sem akar egy huszadrangú, ezerszerlerágottcsontot újraszopkodó, gyatra hangzású bandát hallgatni. Azonban a borító nem hagyott nyugodni, hogy vajon mi lehet az a fél eget betöltő, a hegynél is jóval nagyobb…

Egy újabb feeling-díjas műremek! Ha jól olvastam, a 60-as évek csajcsapat- és noirfilmzenéjének dekonstrukcióját tűzte ki maga elé a csoportosulás, és hát felettébb nagy sikerrel teljesítették sajátos küldetésüket!

Tudom, stoner stoner hátán, de míg az előző finn, ez svéd (ez még azért nem tűnik akkora különbségnek), míg az előző egész kemény, itt lágyabb, porszívósabb a hangzás, és míg az előző énekese rekesztve ordít, az itteni már-már nyávogósan vékony hangon próbálja cirógatni a lelkünket. És hát sikerül…

Újabb kiváló pszichedelikus rockzenekar, ezúttal britföldről. Az ember már nem hiszi el, hogy lehet ennyi jó, sőt, csúcsminőségű anyag erről a területről, de hát mégiscsak ez a helyzet. Ezen a zenén is olyan vastag a feelingréteg, hogy csákánnyal sem lehet leszedni róla!

Jó kis bluesos anyag, egész változatos, az indie-alter dalszerzős lágyabb cuccoktól a koszosabb, pszichedelikus hangzásig terjed a spektruma.

Nagyon jó kis lemez ez, csak én engedtem el a kezét egy időre, mert egy időtlen, amolyan Brendan Perry-s (Dead Can Dance) témával, dallammal indul, és akkor már rögtön azt vártam, hogy végig olyan lesz, pedig egyáltalán nem. Viszont amint túllendültem a sokkon, és annak kezdtem el hallgatni, ami,…

Majdnem annyira magától értetődő, hogy jó ideje tudok a Monster Magnet létezéséről, minthogy ő nem tud az enyémről. Viszont elég távol áll tőlem a zenéje. Időről időre próbálkozom vele, talán közeledünk is, de még mindig beláthatatlanul messze vagyunk egymástól. Valahogy túl egyszerű, steril, és az…