Ez a csapat aztán pont olyan, amilyennek a borító alapján gondolhatnánk: kicsit ijesztő, kicsit groteszk, de önmagát egy cseppet sem komolyan vevő, pszichedelikus doom zenét játszó bagázs. Nagyon sokszor túlontúl is erős a Black Sabbath-érzete az embernek, de hát ebben a műfajban gyakran megesik az ilyesmi. Viszont

a nyitó Bad Tripnek egész különleges hangulata van (több hasonlónak örültem volna), a Night Creep tök jó bulifílinget csinál, a záró, 23 perces nótácska középrésze meg egy fasza kis sztónerdzsemmelés. Az énekes tehetsége nem eget verő, de nem is antitalentum, és ráadásul, ami jutott neki, azt változatosan használja. Klasszikus doom zenét kedvelőknek érdemes belekukkantania Merlin mágus üstjébe!