Görög. Ez. Aztán amikor fele ilyen jó van itthon, akkor mindjárt megy, hogy "juj de jó az új Apey!". Persze csak gonoszkodom a borítóikon szintén szívesen krisztusgyalázó magyar csapattal, amellett, hogy nem véletlenül citáltam ide őket. Szóval erre lehet hangulatosan ezt-azt csinálni, például…

Elég jó southern metal, méghozzá a súlyosabb fajtából. Azaz bőven vannak benne groove-ok, olykor még a sludge-ot is meg lehet említeni velük kapcsolatban. A lényeg, hogy izmos, húzós, cafatszaggató dalokat írnak a srácok, és a  dal szón ott a hangsúly, mert alaposan betartják a pop/rock zenei…

Talán nem vagyok egyedül, de nekem kimaradt eddig ez a bivalyb####ántó southern rockot groove metal alapokkal nyomató, természetesen texas-i banda. Pedig most utánanézve példás kétéves rendszerességgel mostanra az ötödik albumuknál járnak... Mindegy, most itt vannak, és mindenki jól zárja be a…

Ah, nem is várok tovább, legyen itt rögtön az előző után! Szóval a másik sludge-csúcsteljesítmény egy brit csapathoz fűződik, és míg a lengyelek is bezsebeltek néhány dicsérő kritikát, Boss Keloidékat egyöntetűen ajnározza a nemzetközi sajtó. Szerencsére abszolút megérdemelten, mert ugyan első…

Ebben a rocktrióban Áron András (azaz asszem Apey, mindenesetre egyenesen az Apey & the Pea frontjáról), Szabó László (elsősorban talán a Grand Mexican Warlockból, de most visszatért eredeti hangszeréhez, a tojásreszelőhödobhoz), illetve Mohácsi Mátyás (nyilván ő is valahonnan, de most nem nézek…

Üssük csak egy kicsit a vasat, amíg meleg! Merthogy nagyjából szó szerint leírhatnám, amit az előző posztban (Too Slim and the Taildraggers). Szóval ez is southern stbstb. A különbség, hogy ők denveriek, és bár szintén van benne karc, kicsit retrósabban szól, amolyan 70-es évek hangulatban.

No, ez elvileg southern rock. Nem is vitatkozom vele, mindenesetre nagyon blues-os muzsika, a gitárok meg elég karcosan, és egyúttal gyönyörűen szólnak, akárcsak az egész cucc. Meglehetősen szellős a hangzáskép, mindennek van tere, a basszus brummog, a dob kalapál. Az énekes hangja okés, meg még…

Az őskorból ástam elő ezt az elvileg grunge-nak nevezett anyagot. Csak röviden: van benne némi Facelift-tájéki Alice in Chains, de még bőven a "bulizós" fajtából, amikor zakatolva döngött Cantrell gitárja.