Na, ez egy nagyon rég elkezdett, ám soha be nem fejezett kritika, amit azért csak sajnálnék veszni hagyni. Szóval most rövidre zárom, egy picit áramvonalasítom, és íme: Onnan van egyáltalán fogalmam a Rose Windows létéről, hogy amikor a blogoldalon szereplő első kritikát írtam az Earth 2014-es…

Idős, leginkább Marianne Faithfulléra emlékeztető énekhang áll a középpontban, csak Little Annie kevésbé extrovertáltan, sokszor inkább nyöszörgősen adja elő magát. Viszont ezt nem leszólásnak szánom, jól áll a visszafogottság is egy ilyen végstádiumig szétdohányzott hangnak, az ambientes, popos…

2012, 2014, 2016, The Seer, To Be Kind, The Glowing Man. Reneszánszát éli az egyre csak öregedő Michael Gira vezette experimentális csapat. Itt van zsinórban a harmadik két óra körüli szeánsz, és még mindig megteszi a hatását. A déemben is azt szoktam mondani, amikor panaszkodnak a fogkrémespultnál,…

Már az idejét sem tudom, mióta, de legalább tíz éve tart a jelenség, hogy mindenféle emberek kedvenceinek listáján előkelő helyen végez a Gojira, és állandóan hivatkoznak rájuk, ha a kortárs előremutató bandák kerülnek szóba, például úgy, hogy mekkora zsenik. Ehhez képest eddig még nekem nem esett…

Argentin fúziós rock csapat, méghozzá ének nélkül, ám annál groove-osabban. Nincsenek nagy ide-oda szaladgálások, hanem kimért, komótos tempók, arra variálnak rá épp úgy ahogy akarnak. Fantázia akad náluk bőven, igaz, a borítón ez cseppet sem látszik. Annyi baj legyen, ha egyszer jó a zene...

Freya-Jane Brown énekesnő a lejjebb látható zenekari fotó alapján nem tűnik egy kedves személynek, és ezt a képet támasztja alá az eszeveszett vicsorgása is. Ezek után meglepett, hogy amikor valódi éneklésre ragadtatja magát, egyenesen angyaliak a dallamai, és emellett meglehetősen jók is.…

Okkult sztónerkedés viszonylag tempós, szpészes zenével, és egy hol torokkínzó, hol boszorkánykodó énekesnővel. Mint a borítón látható, a nagy fekete szívem már az övé, és épp most szedi ki belőle a maradék kis fehéret. Hogy megegye... 

Ezeknek a kedves mexikóiaknak a piros rasztás csajszival az élen az a céljuk, hogy teljesen megváltoztassák a világot. Ehhez Trumpnak is lesz egy-két szava, úgyhogy szerintem nem fog nekik sikerülni... :( Ám ettől még állati jó latinos rockzenét nyomnak, ráadásul ilyesmivel nincs is tele a padlás.…

No, ő egy általában a háttérben mozgolódó figura. Többnyire más előadóknak szokta a produkcióikhoz kapcsolódó szimfonikus zenei részeket megkomponálni, illetve session hegedűsként gyakran színpadra is áll velük. A Placebóval például tíz éve működik együtt, de dolgozott egyebek mellett Kanye Westtel,…

Borult, Alice in Chainses vokálkórusokkal felturbózott stoner-sludge, méghozzá meglepően rövid, mégsem igazán slágeres, magával ragadó dalokkal. Az ilyen nálam mindig nyerő, most is az. Nem írok többet csak azért, hogy sok legyen, de aki szereti az ilyesmit, csak magát okolhatja, ha nem hallgatja…

Elképesztően termékeny ez a Jute Gyte nevezetű egyszemélyes experimentális black metal banda. A 2006-os debüt óta minden évben van album, sőt inkább kettő, arról nem beszélve, amikor öt. Ehhez képest én ezzel az írd és mondd, huszonhatodik lemezükkel találkozom először. Igaz, annyira nem fog meg a…

"Úgy kezdődött az egész, hogy hajnalban becsöngetett hozzám három sárga ruhás ember, és kérdezték, mikor voltam utoljára fülészeten. Én meg nem hallottam, hogy mit kérdeznek, így nem is szabadkozhattam, hogy semmi bajom sincs, csak azért nem értek semmit, mert berregtetik azt az izét. De akkorra már…

Volt idő, hogy majdnem minden zenekarban Berger Dalma énekelt (Esclin Syndo, Seen, Singas Project, Realistic Crew), aztán egyszer csak huss, és csak a Volkova Sisters maradt. De ahelyett, hogy azon szomorkodnánk, ami elmúlt, szomorkodjunk a Blood Shapes This Faith-en! Ahogy az várható volt az eddigi…

Rengeteg fantasztikus rockénekesnő került felszínre mostanában, ám akkor is hihetetlennek tűnt, hogy a semmiből bukkanjon elő valaki, akiről az az első benyomásom, hogy felülről néz az egész színtérre, Elin Larssonostul, Jennie-Ann Smith-estül, Cammie Gilbertestül. És hát nincs is így, mivel a…

Remek, hogy itt egy újabb blackened sludge remek! És tényleg, rettenetesen lehet szeretni az ilyen tüskebozontosan macskapacsmagoló zenéket. Dinamika, brutalitás, törés-zúzás. A hardcore-os beindulások is jellemzőek, igaz, rém intelligens környezetben, kortárs, poszt-riffeléssel felturbózva. Szakmai…

Darkos szintipop 21. századi köntösben. Hivatalosan futurepopnak és progressive trance-nek címkézik. Mivel én most hallok ilyet először, és van egy hangulata, meg a hangzása is perfekt, érdekességképp bejön. Ha mégis valaki ismertet kéne említene, Moby például eszembe jutna, esetleg Emika, de biztos…

Szegény kicsi testecske, csak folyamatosan passzírozza ki magából a mindenféle anyagokat, nekem meg általában nem szokott tetszeni egyik sem. Lehet, hogy a Full of Hell nevű grájndbrigád legénysége kellett ahhoz, hogy működjenek nálam a dolgok, bár önmagában aligha hallgatnám meg ez utóbbi csapatot.…

Kirk Windstein-jellegű fába szorult féreg ordítás, nyers sludge-os alapok. Ha csak ennyi volna, hiába hibátlan, már nem is említeném őket. Azonban a nagyon szép, választékosan hangszerelt, igazán zenei, post-rockos részek markáns jelenléte mellett nem tudok elmenni. Arról nem beszélve, hogy az…

Jóleső zongorás ambient. Szigorúan alkalmazott zene, például, ha napok óta gyaloglunk a hóban, már elkerülhetetlen a fagyhalál, és azt akarjuk, hogy még kellemesebb legyen, akkor kiváló. Meg amúgy ha elaludni, pihenni akarunk. Fárasztó nap után, félálomban a buszon tökéletes. Metrón nem, mert ott…

Egy black metal debüt ez, amelyről valamelyest a Satyricon második, indusztriális, kíméletlenül nyers korszának az a fázisa jut eszembe, amikor még ígéretes, sőt, reményteljes volt. Azaz valahogy a Volcano környékére lőném be a The Carnal Sabbathot, talán egy kicsit a Rebel Extravaganza irányába…