Idős, leginkább Marianne Faithfulléra emlékeztető énekhang áll a középpontban, csak Little Annie kevésbé extrovertáltan, sokszor inkább nyöszörgősen adja elő magát. Viszont ezt nem leszólásnak szánom, jól áll a visszafogottság is egy ilyen végstádiumig szétdohányzott hangnak, az ambientes, popos kísérete pedig igazán megállja a helyét a mai viszonyok között is, halld például a She Has a Wayt. Vannak azért zeneibb, jazzes közegbe helyezett nosztalgikus költemények is, ilyen mondjuk a You Don't Know What Love Is. Abban bizonyára kiegyezhetünk, hogy ez a nő egy gonosz boszorkány, de attól még a Trace nem egy rossz hallgatnivaló.