Jó kis instrumentális fúziós rock zene, nem kevés gitárral, sok-sok szintivel, és még több játékossággal. Annyira valahogy mégse vidám, viszont aki szereti az ilyesmit, attól megér egy-két kattintást.

Nem kell sokáig Hegyeznem a fülem, hogy halljam, milyen jó kis zene ez. Instrumentális post-rock, méghozzá sokszor sludge-ig besúlyosodva, mégis játékosan. Változatos, hangulatos, fantáziadús, lehet vele utazni, a hangzás is kiváló, pedig magyar (de gonosz vagyok, és nincs is igazam, viszont…

Ringatósan lágy kellemes post-rock, ha valaki épp ilyenre vágyik. Nem terhelnek bennünket énekkel sem, nem is kell, elég jól zenélnek ahhoz, hogy így is elégedettek lehessünk. Ügyesen komponálnak, bár azért nem egy odafigyelős zene, elalváshoz viszont kiváló.

A jóhiszemű "vásárlót" könnyedén át lehet rázni azzal, hogy ez Serj Tankian csapata. Pedig nem. Viszont attól még megéri átrázódni, mert nemcsak olyan, hanem jobb is, mint amit szegénykém az utóbbi időben kihoz magából. Arról azért szó nincs, hogy annyira őrült, vagy agresszív lenne a zene, mint a…

Több, mint elég jó svéd alter csapat, könnyed, lebegős, szárnyalós, szomorkás zenével. Nem tudom, hogy egy ember énekel-e csak, mindenesetre kifejezetten jó a hangja, főleg, amikor rekedtesen használja. Aztán a direktebb dalok mellé vannak hosszabban kibontott, nyolc-kilenc perces tételek is, és…

Feelingesen vékonyra vett kíséretű, energikusan lötyögős blues-rockban jeleskedik Ida Bang. A hangja nagyon passzol a zenéhez, és ha nem is csúcskategóriás, több mint kellemes. A zenészek ízlésesen játszanak, például a gitáros jó kis szólókat meg színezéseket ereszt el. Bármikor, bárhol, például…

Minimális túlzással szólva egy szál gitárral kísért dalaival varázsol el minket Chris Reell. De csak annyi a szépítés, hogy olykor többszólamú a vokál, és esetleg néha a húros hangszer is több sávot kapott a felvételen. Tehát a varázslás az mindenképpen igaz, a stílus neve pedig blues. Olykor…

Erre az újdonsült, bár nem előzmények nélküli izlandi csapatra, mely a szintén reményteljes Svartidauðival is mutat némi átfedést, a legegyszerűbb azt mondani, hogy kortárs extrém metalt játszik. Viszont nem túl sokat mondó, így kénytelen vagyok árnyalni a képet. Hangzásában a manapság egész komoly…

Játékosan kísérletezős electro-cucc, egész ötletes, két-három perces kis szösszenetkék csokra. Egy biztos, ha fülhallgatóval nyomjuk, egy darabig nem lesz szükségünk pálcikás tisztításra...

Mindig komoly kihívást jelent számomra áthámozni magam a 80-as évek zenei külsőségein, nincs ez másként a progresszív rock akkoriban dívó egyetlen ága, a neo-prog esetében sem. A kanadai Huisnál sem érzek másként, és így esélye sincs rá az anyagnak, hogy nagy kedvencemmé váljon. De ha a személyes…

Robin Trower egy irgalmatlanul ízesen játszó blues-rock gitáros, az ember szemébe könny szökik, amikor csak meghallja. Idén már 71, de ő csak nyomja, egy-két évente kijön egy új lemez, és mindig élmény hallgatni, az egyik legfeelingesebben gitározó személy, akihez valaha szerencsém volt. Valamikor…

Általában panaszkodom, most is majdnem, de inkább ezúttal jókedvvel adom elő. Szóval éljen-éljen, itt egy (ezredik) stoner-sludge album, viszont kiemelten igaz rá, hogy ha valaki csak ezt hallgatja meg, biztos, hogy imádni fogja. Én sem tudom nem ajánlani, főleg, hogy milyen jó az énekes hangja, és…

Robin McKelle jazzénekesnő, egy jó adag soullal és blues-zal a hangjában. Ennek megfelelően kellemes, popos szerkesztésű dalok vannak a lemezén. Volt már másmilyen is, a múltkor például Memphis szívéből jelentkezett, bluesosabban. Viszont sajnos most csak ennyi jut neki, hogy megemlítem, mert nagyon…

Ha sírtunk Portugáliáért, amikor CR lesérült az EB-döntőben az Ava Inferi feloszlásakor, akkor most itt az ideje az örömkönnyeknek egy új nőiénekeses doom csapatból kifolyólag. Trip-hop, post-metal, delejezően délies atmoszféra és éjmélyi vérfagyasztás. Ráadásul az anyanyelvén énekel a…

Hát ez egy igencsak jó dalokkal teli soulos pop album. Nézz csak rá a borítóra, és egyből látod, hogy milyen vidám a hangulata! Na ugye! Ha szereted a jó hangú énekesnőket, és pont ilyen kedved van, vagy nem, de el szeretnéd rontani, kezdd el hallgatni!

Thrash. Hát igen, általában nem feltétlenül van kedvem egy, a stílushoz tartozó lemezt végighallgatni. Azonban itt néhány (másod)perc elég ahhoz, hogy leszakadjon a fejem, nem kell nagyítóval keresni a groove-okat, nem idegesítően jellegtelen a csépelés, hanem folyamatos a húzás, a hangzás pedig…

Magával ragadó hangulati áramlás ez, a black metal és a dark ambient szimbiózisát magas fokon megvalósító zenei eszköztárral. Szuperszónikus monumentalitás, egyszerre égetnek és fagyasztanak, rothasztanak és olvasztanak. Egy még a miénknél is sötétebb univerzum világkohójában vesz részt…

Noir hangulatú, mérsékelten szétcsúszott pszichedelikus indie pop / rock, egy műfajnak megfelelő, züllésnek indult Barbie babával az élen. Akut alkoholmérgezéshez kitűnő szuicid kísérőzene, másnaposan pedig valóban érezni fogjuk, ahogy lehámozzák rólunk a bőrt. De önmagában is hangulatos, csak…

A 90-es évek rockzenei örökségét igyekszik továbbvinni ez a francia csapat. Ez javarészt grunge-ot jelent, ami egy cseppet sincs ellenemre. Leginkább a Stone Temple Pilotshoz tudnám őket hasonlítani, bár jóval keményebbek, (nu-)metalosabbak náluk, de a minden félébe belekapó, poposan tökéletesre…

Valamikor a múlt évtized közepén jutott el hozzám a banda híre, méghozzá egy számomra akkor frissnek tűnő stílus egyik meghatározó szereplőjeként. Emós, valamelyest progresszív, dallamos hardcore zenekarként könyvelődtek el bennem, és mint az ilyenekkel lenni szokott, nagyon nem találtunk egymásra.…