A 90-es évek rockzenei örökségét igyekszik továbbvinni ez a francia csapat. Ez javarészt grunge-ot jelent, ami egy cseppet sincs ellenemre. Leginkább a Stone Temple Pilotshoz tudnám őket hasonlítani, bár jóval keményebbek, (nu-)metalosabbak náluk, de a minden félébe belekapó, poposan tökéletesre csiszolt verze és refréndallamok mellett az énekes rekedtes orgánuma is Weilandéket idézi. A nyitódal mondjuk egy hatalmas dark rock sláger, de hemzsegnek a Nirvana utalások, meg olyan riff is akad, ami dzsidzsis hevimetál, és olyan óózás is, ami inkább már Bad Religion, és így tovább. Ha nem is lesznek híresek a The Distance-ék, grungereknek mindenképp érdemes meghallgatni, és egyáltalán a modern rockzenét kedvelőknek is ajánlott.