Argentin fúziós rock csapat, méghozzá ének nélkül, ám annál groove-osabban. Nincsenek nagy ide-oda szaladgálások, hanem kimért, komótos tempók, arra variálnak rá épp úgy ahogy akarnak. Fantázia akad náluk bőven, igaz, a borítón ez cseppet sem látszik. Annyi baj legyen, ha egyszer jó a zene...

Ronda borítóhoz szép zene jár. Csak viccelek, teljesen őrült, eszelős, experimentális mathcore-sludge-progrock hallható a Kadathon. Méghozzá elég kellemetlenül játékos, disszonáns fúziós kalandozásokkal, és a jó ízlés határát súroló bélokádásokkal fűszerezve. Finom!

Jó kis instrumentális fúziós rock zene, nem kevés gitárral, sok-sok szintivel, és még több játékossággal. Annyira valahogy mégse vidám, viszont aki szereti az ilyesmit, attól megér egy-két kattintást.

Ritka az olyan death metal csapat, amelyiknél 8 perctől fölfelé indulnak a dalhosszak. De azért van ilyen is, méghozzá itt, és témákban bővelkedő, progresszívnek mondható formában. Elég fiatal srácokból áll a csapat, így deathcore-os elemek is fellelhetők, de akinek egy csöpp esze van, azt nem…

Jethro Tullos (fuvola)játékosság, Emerson Lake & Palmeres virgonckodás, pláne Greg Lake-es hősszerelmesség Matthew Bellamy-s (Muse) teátralitással megsarkantyúzva. Amúgy meg irtó vehemens fúziós részektől hemzsegő, fantasztikus kompozíciókat rejtő zene, ami nemcsak a túlművelt agynak élvezetes,…

Hallani is egyből az elején, ahogy az elefánt őse beköszön, szóval nem egy standard jazz-fusion lemez ez az elég erőltetett nevű finn csapat harmadikja. Például jó nagy big band adagot kapunk, de sokféle progrock alágba belekapnak, még a metal, vagy a zeuhl sem esik messze a fájuktól, utóbbi…

John Zorn idén is nagyon termékeny volt, több mint tíz lemez fűződik a nevéhez. Néhányat meghallgattam, egyről már írtam is. A The Painted Bird, mint mostanában majdnem mind, "csak" szerzői lemez, azaz Zorn a komponista, a producer, de nem játszik az albumon. Itt van viszont Matt Hollenberg a Cetus…

Az hagyján, hogy magyar, de hogy angol nyelvű kritikát sem találni, az igazán szégyen. Hihetetlen, hogy Németországon kívül senki sem hall erről a zseniális nőszemély által vezetett zenekarról. Ahogy elindul a nyitó, fantasztikus arányérzékkel szerkesztett, szomorkás indie dal, még nem érti az…

Iszonyat jó fúziós jazz - progrock zenekar a Snarky Puppy, és már 10 éve adják ki megbízható rendszerességgel (vagy még annál is sűrűbben) a lemezeiket. Idén is például a második már ez, és az előzőről is akartam írni, remélem a közeljövőben sikerül is sort kerítenem rá. Annyit talán érdemes tudni…

Nagyon jó kis fúziós jazz kvartett. Simán azt hittem, hogy fiatalok, de bizony jövőre lesz 40 éve, hogy űzik az ipart (bár azóta nem kevés tagcsere volt). Főként a szaxofonos viszi a prímet (időnként klarinéton), de a zongorista mindig szorosan ott van mögötte, ha épp nem előzi, a ritmusszekció meg…

Fantasztikus lengyel jazzcsapat ez a nemtudomkiejteni-nevű, pontosabban kortárs avantgarde-fúziós verzió. Azaz bármi beleférhet, a rockos, sőt, szaxofonőrjöngős metalos részektől kezdve az electros prüntyögésekig! DE!! Mindevégig tisztességes zenélés folyik, nem esik szét egy pillanatra sem (persze…

Anoushka ugye a nemrég elhunyt vénséges vén Ravi Shankar, indiai szitárművész leánya, aki nemcsak vonásaiban hasonlít nagy mértékben szülőatyjára (aztán emellett mégis milyen gyönyörű, érdekes, nem?), hanem a pályáján is követi őt. Persze azért jóval modernebb köntösben fogalmaz felmenőjénél, így…

Ha valaki tudja, hogy kit takar a név, az alighanem első blikkre igencsak meglepődik a lemez címe láttán, lévén egy lényegében 50 éves, végig aktív csapat (huszonegynéhány lemezzel a háta mögött) ugyan már hogy gondolja ezt! Valójában azonban arról van szó, hogy lényegében sikerült az 1971-es…

Akkora zeuhl témával (kb. halandzsanyelven előadott kórusmű jellegű őrültködés) indít ez a lemez, aztán pedig átvált jazz-fusionbe, hogy először azt hittem, eljött a Kánaán! Aztán néhány percen belül kiderült, hogy ahány ága csak van a progresszív rocknak, azt megkísérlik megidézni (jó, túlzok, de…

A Vespero-nál írtam, hogy van még a tarsolyomban space-fusion lemez (igazából azért is vezettem be a műfaji megjelölést), és most kissé elbizonytalanodtam. Mert az a gyanúm, hogy erre gondoltam, és megint belefülelve ezt a titulust mindenképpen túlzásnak érzem. De egy kiváló instru progos space-rock…

Úgy tűnik, elérkezett az ideje, hogy a space rock egyel magasabb szintre lépjen! Persze lehet, hogy csak én vagyok lemaradva, de a minap találkoztam először a stílusnak azzal a válfajával, ahol a jazz-fusionnal keveredik, legalábbis olyan mélységben, hogy zenészi, technikai felkészültség…

Az őrület határán is túl fokozott habzó, burjánzó szájberfúziós támadás a védekezésre képtelen emberi elmék ellen. Néha jó rockzenében hallani olyan valakit is, aki igazán, de igazán tud zongorázni. Persze Pitts mindenféle egyéb billentyűsökön is megnyilvánul, és a zseniális zenészi teljesítmény…

Végül is, ha tudjuk, hogy kiket takar a név (és azzal is tisztában vagyunk, hogy kik, és mik ők, bár bevallom, ez utóbbival én sem igazán, hát, mondjunk annyit, elismert jazz-rock zenészek), akkor borítékolhatjuk, hogy egy elképesztő színvonalú jazz-fusion lemezzel lesz dolgunk. És akkor felmerül…

Egy olyan jazz-zenészről van szó, aki ugyan már négy Grammyt is besöpört, természetesen még csak nem is hallottam róla. Fiatal muzsikus lévén sok minden kortársba is belekóstolt már, legutóbbi lemezén a neo-soul, r&b vonalát domborította ki (Radio Music Society). Ezúttal nem mondom, hogy…

Egy indonéz gitárosról volna szó, akiről jelenleg túl sokat nem tudok. Már azon túl, hogy irgalmatlan nagy mestere a hangszerének. Fúziós zenét játszik csapatával - azaz jazz-rockot, és bár egy lemezét már hallottam korábban a fickónak, akkor az nem igazán fogott meg, ám valószínűsíthetően az én…