John Zorn idén is nagyon termékeny volt, több mint tíz lemez fűződik a nevéhez. Néhányat meghallgattam, egyről már írtam is. A The Painted Bird, mint mostanában majdnem mind, "csak" szerzői lemez, azaz Zorn a komponista, a producer, de nem játszik az albumon. Itt van viszont Matt Hollenberg a Cetus nevű sludge-os hardcore-os djentes metálformációból gitáron, aki tavaly óta már többször is közreműködött az öregnél. Azaz ez egy zúzósabb fúziós (zúziós ;)) anyag. És persze a két régi cimbora sem hiányozhat, John Medeski orgonán, illetve Kenny Wollesen, ezúttal - mint az idei másik madaras albumon is - vibrafonon. Ők képviselik tehát a progrockos, olykor jazzes oldalt.

Szóval hemzsegnek itt a kőkemény témák, de vannak bőven leállós, igazán zenei részek is, sőt, igazából a mű minden pillanata élvezhető, a legborultabb momentumok is intelligens tervezésre utalnak (hehe). Alighanem Zorn mára az egyik legnagyobb kortárs zeneszerzővé nőtte ki magát, bár bevallom, e téren alighanem Dunning-Krugeresen (azaz DK-san) teszek ilyen merész kijelentéseket.

Sajnos teljes lemezt nem találtam, de a 9-ből 5 dal megtalálható a lenti listán, és a "maradék" is hasonló vonalon mozog, ígérem!