2012, 2014, 2016, The Seer, To Be Kind, The Glowing Man. Reneszánszát éli az egyre csak öregedő Michael Gira vezette experimentális csapat. Itt van zsinórban a harmadik két óra körüli szeánsz, és még mindig megteszi a hatását. A déemben is azt szoktam mondani, amikor panaszkodnak a fogkrémespultnál, hogy mostanában nincsenek új Vhk lemezek, hogy álljanak át a Swansra, hasonló a hatása, jobban fognak tőle aludni. Érdekes egyébként, hogy hogy elkapta a csapat a fonalat, bevallom, a korábbi munkásságukból csak néhány momentum ragadt meg bennem, illetve nem is igen kaptam kedvet a behatóbb ismerkedésre. Ez a trilógia meg mintha nekem készült volna. Legalábbis a részletekre kevéssé odafigyelős, természetfelettire fogékony énemnek, akit már jó néhányszor rituálisan lemészároltam, ezért nincs előtérben, de Swans-hallgatáskor előbukkan a semmiből, és teret görbít, dimenziót ugrik...