Már az idejét sem tudom, mióta, de legalább tíz éve tart a jelenség, hogy mindenféle emberek kedvenceinek listáján előkelő helyen végez a Gojira, és állandóan hivatkoznak rájuk, ha a kortárs előremutató bandák kerülnek szóba, például úgy, hogy mekkora zsenik. Ehhez képest eddig még nekem nem esett le a tantusz, tizedannyira sem, mint mondjuk a Mastodon esetében. Jó, hallom én, hogy eljátszanak ezt-azt, de valahogy nem tűntek többnek egy kevéssé innovatív Messhugah, meg egy zseniális szólók, és megjegyezhető refrének nélküli Soulfly keverékénél. Ami persze nem volna szégyen, csak nem értettem, mire ez a hype. Lehet, hogy ez most már így is marad, vagy pedig valamikor nagy nyilvánosság előtt, szégyenszemre nekiállok hamut szórni a fejemre, mindenesetre a Magma esetében némileg más a helyzet. Ugyanis jócskán továbbléptek zeneileg, és ugyan az ezer közül is felismerhető technikás-szaggatós brutál grúvolások most is megvannak, erősödött a sludge-os, post-metalos elemek jelenléte. Meg minden tekintetben színesebb, változatosabb, dallamosabb lett az egész (talán ének terén elsősorban). Szóval most már mindenképp kilógnak a korábban felállított skatulyámból, és ha őszinte akarok lenni, nem mondhatok mást, mint hogy egész jó. Sőt, lehet, hogy nagyon meg is kedvelném, ha sokat hallgatnám...