Valamikor a múlt évtized közepén jutott el hozzám a banda híre, méghozzá egy számomra akkor frissnek tűnő stílus egyik meghatározó szereplőjeként. Emós, valamelyest progresszív, dallamos hardcore zenekarként könyvelődtek el bennem, és mint az ilyenekkel lenni szokott, nagyon nem találtunk egymásra. Most gondoltam, teszek egy próbát, és egész pozitívan csalódtam. Hardcore-os cuccok alig-alig vannak, kifejezetten ötletes indie rock dalok sorjáznak, és az ének sem mászik az idegeimre. Lehet, hogy ősrajongóknak ez már rég hallgathatatlan, de nagyon is rendben van. Azért nem lesz a kedvencem, de aki könnyedebb, mégis ötletes rockzenére vágyik, nem fog mellé az új Thrice-szal.

Amúgy persze, hogy kíváncsi lettem, hogy most milyen érzést vált ki belőlem, ha belehallgatok a régebbi dolgaikba, és végül is azok sem tűnnek már rossznak...