Minimális túlzással szólva egy szál gitárral kísért dalaival varázsol el minket Chris Reell. De csak annyi a szépítés, hogy olykor többszólamú a vokál, és esetleg néha a húros hangszer is több sávot kapott a felvételen. Tehát a varázslás az mindenképpen igaz, a stílus neve pedig blues. Olykor slide-gitáros hatást kelt Reell játéka, például rögtön az elején. Énekileg borzongató, amit művel, legalábbis engem meg. Csak jönnek egymás után a hangulatos számok, és akár inni is, akár aludni is lehet rájuk. Vagy például megírni ezt. Ja, és néha még a Nirvana, ill. Kurt Cobain akusztikus dalai is beugranak, gondolom az egyszerűség, a jól eltalált dallam, meg Reell hangszíne okán.