Thrash. Hát igen, általában nem feltétlenül van kedvem egy, a stílushoz tartozó lemezt végighallgatni. Azonban itt néhány (másod)perc elég ahhoz, hogy leszakadjon a fejem, nem kell nagyítóval keresni a groove-okat, nem idegesítően jellegtelen a csépelés, hanem folyamatos a húzás, a hangzás pedig 1000 %-os. Igazán az ilyesmi akkor tud felcsigázni, ha valahol 5 és 10 sör között járok, azaz már garantált a másnaposság, és az IQ-mból is engedtem néhány tucattal. De annak, ami, kifejezetten jó ennek az új generációs csapatnak a lemeze, és nem kell csodálkozva merengenem hónapokig, mint a Testamentnél, hogy ebben mi a fene értékelhető (azért valamelyest sikerült már ráéreznem arra is, kérdés, hogy megérte-e annyit foglalkozni vele).