Mi and l'Au, azaz Mira, a modell Finnországból, és Laurent, a zenész f'Ranciaországból megismerkedtek. Párizsban. Persze, hogy nyomban, menthetetlenül és halálosan egymásba szerettek. Aztán mégis. Úgy döntöttek, hogy elköltöznek a hölgy hazájába, mindenkitől távol, egy házba az erdő mélyén, hogy a…

Tényleg nap mint nap jelennek meg olyan stoner lemezek, amelyek a stílusukban olyan minőséget képviselnek, hogy az örök legjobbak között emlegetnénk őket. Ha nem volna belőlük ennyi... Így meg már fel sem akarok figyelni rájuk, mert mindegyik csak csepp a tengerben. Csakhogy belehallgatok, egyből…

A 2016-os év minden bizonnyal leggyönyörűbb játékának soundtrackje. Igazából önmagában azért lehet érdekes, mert talán sokan nem gondolnák, hogy ilyen igényes ambient-electro zenéje lehet egy játéknak. Meg esetleg valaki emiatt lesz kíváncsi a cseh Amanita Design fantasztikus látványvilágú, irtó…

Energikus, fílinges hard rock zene. Szerintem simán doom, akár még stoner is, de nem akarok mindig ezzel jönni. Mindenesetre fel lehet rá robbanni, ha túlfeszítettük a húrt mostanában. Ugyan több évtizedes múltra visszatekintő műfajban alkotnak, de a hangzás nagyon mai, a dalok szépen kerekítettek,…

Egyszer, egy napfényes délutánon Fanyűvő és Kőmorzsoló összefutottak a sarki kiskocsmában, és elég hamar, úgy a tizedik sör környékén úgy döntöttek, hogy sludge zenekart alapítanak. Ez akár nagyon rosszul is elsülhetett volna, de mint kiderült, Fanyűvő a gitár nevű hangszert is jó sokáig nyüstölte,…

Kisangyal hangon énekel Erin Tobey, akit ez nem riaszt el, netán egyenesen vonz, annak van itt keresnivalója. Kicsit retrós, kicsit pszichedelikus, kicsit folkos, kicsit popos singer-songwriter jellegű dalcsokor, méghozzá jók a dalok, és elég sokféle stílusban íródtak.

Az előző, második lemezüknél figyeltem fel erre a post-rock csapatra, és az nem volt rossz. Nem mondom, hogy azóta is epedve vártam, hogy mikor csinálnak új lemezt, de amikor rátaláltam erre, érdekelt a dolog. Mellesleg a már említett Red Forest óta ez az első kiadványuk, így még csak le sem…

Végül is, ha akarom, a Candlemass sosem adott ki gyenge anyagot. Van olyan, amit azért nem olyan szívesen hallgatok, olyan is, főleg koraiak, amelyekkel csak felületesebb az ismeretségem, de ezek ugye nem érvek ellenük. Esetleg azt hozhatnám fel kritikaként, hogy a saját, doom metalos kereteik…

Jaj, nem is tudom. Eleve nem a kedvencem a metalon belül a thrash, aztán az általában tovább tetézi a bajt, ha ilyen hevimetálos éneket pakolnak a tetejébe. Így esik ki nálam például a Belladonna-féle Anthrax. Ehhez képest a legjobban az Artillery fogott meg a stílus 2016-os felhozatalából, és ugyan…

Őshardrockos retrózás, szaxofonos jazzelés a sötétlő pszichedelikus kavalkádjukba keveredve. Amikor jó, akkor a már eleve hihetetlenül feelinges, fojtogató feszültségben fogant verzék a Porcupine Tree legjobb pillanatait lepipáló, asztráltest-lebegtető, fantasztikus refrénekben csúcsosodnak ki.…

Szegény új-zélandi sztónerek nagyon úgy néz ki, hogy egytől-egyig feldobták a bakancsot. Nem csoda, ha a vöröslő eget idéző nevük mellé csak egy effajta illúzióromboló, borult, esőre álló időben szürkéllő tájat ábrázoló borítóképet sikerült szerezniük. Amúgy most, amikor írom, meg nem mondom, hogy…

Indie soul néhol hip-hop közeli elemekkel, de valahogy a rapet megússzuk. Több mint tűrhető dalok, és többnyire nem akarnak túllépni a jó ízlésem határán. Amúgy Bourellynek elég jó hangja van, és ráadásul nemcsak a saját számait jegyzi, hanem ő írta például Rihannának is több nagy slágerét, meg még…

Bár nem igaz, hogy semmi sem az, aminek látszik, az Airnek köze sincs ahhoz, amit a borító vagy a cím alapján várnánk. Sőt, igazán semmihez sincs, amit valaha hallottam. Azaz van több mindenhez is, csak ezt a fajta kombinációt még nem csíptem el sehol. Ahhoz képest, hogy szintipopos nyápicságú,…

Szeretem ezt a korai darkos, post-punk miliőt. A basszus repetitíven penget, a dobgép adja a rém egyszerű ritmusokat, a billentyű meg a gitár adják a szomorkás, misztikus atmoszférát, a hölgy pedig kővé meredve énekel monotonon, mielőtt varjúvá változik. Csak kopárlelkűeknek, hogy legyen hol otthon…

Egyre jobban egyet értek azzal a mondással, hogy grunge valójában sosem létezett. Pedig régebben milyen mérges voltam érte. De ebbe most nem megyek bele, csak a jelenre vonatkoztatva jegyzem meg, hogy szinte senkit nem találni manapság, akire rábökhető lenne, hogy "na, ők színtiszta grunge-ot…

Ki ne lenne szerelmes Chelsea Wolfe-ba? - tehetném fel a költői kérdést, de hát én épp nem vagyok. Viszont olyannyira lenyűgözött a 2015-ös lemezével, hogy az valami csoda. Az akkori féléves listám élén végzett, és ha elkészült volna a teljes 2015-ről szóló, alighanem ott is a trónon csücsülne.…

Hát ez most vagy popos indie rock, vagy rockos indie pop. Mindegy. Mint a borítón is látható, kaotikus mondanivalóval és mindenféle egyéb nyalánksággal álcázva igazából saját magát próbálja megetetni velünk Ruby Rose Fox. Ellenben én inkább mégiscsak úgy fogom fel a dolgot, hogy kellemes zenét…

Ezt a lemezt nagyon vártam, de még annál is kevésbé kaptam tőle azt, amit szerettem volna. És bizony a mai napig sem sikerült igazán zöld ágra vergődnünk, pedig a Long Distance Calling előző igazi, The Flood Inside albumát majdhogynem imádtam. Őrületes plusz örömként ért, amikor kiderült, hogy az…

Átkozottak a québeci színtérről. A mai viszonyok között csak közepesen elborultnak mondható black metal. Bár még csak az első lemeze a duónak, érett munka. Aki szereti az ilyet, annak jól esik hallgatni, másoknak meg jobb elkerülni. Nem tudnám megmondani, hogy a teljes kaotikus szcéna alapos…

Tessék, itt a bizonyíték, hogy alapvetően görény stílusból elindulva is lehet kegyetlen jó zenét csinálni! Aztán úgyis tudom, hogy mi lesz... A sok hülye elfelejti, aztán jön megint az idióta skatulyáival, hogy mi miért nem lehet jó eleve. Mindegy. A Dreamless amellett, hogy tele van tömve zseniális…