Ki ne lenne szerelmes Chelsea Wolfe-ba? - tehetném fel a költői kérdést, de hát én épp nem vagyok. Viszont olyannyira lenyűgözött a 2015-ös lemezével, hogy az valami csoda. Az akkori féléves listám élén végzett, és ha elkészült volna a teljes 2015-ről szóló, alighanem ott is a trónon csücsülne. Ennél többet nem is mondhatnék dicséretképp, meg hogy ez itt két, az említett lemezen nem szereplő szám, valószínűleg ugyanabból a sessionből. Meg még három Abyss-dal demóverziója.

Ha meg valakinek tényleg sejtelme sincs semmiről: fájdalmas, befordult, szuicid és gyönyörű.

Illetve halványan azért muszáj megjegyeznem, hogy a nagylemezes dalok mintha erősebbek lettek volna...