Végül is, ha akarom, a Candlemass sosem adott ki gyenge anyagot. Van olyan, amit azért nem olyan szívesen hallgatok, olyan is, főleg koraiak, amelyekkel csak felületesebb az ismeretségem, de ezek ugye nem érvek ellenük. Esetleg azt hozhatnám fel kritikaként, hogy a saját, doom metalos kereteik között nagyon kompakt, mondhatni sematikus dalszerkezetekkel operálnak. Viszont a mai napig emlékezetes dalok születnek ezzel a módszerrel, így hiába hiszem azt mindig, hogy legközelebb már biztos elcsépeltnek fogom érezni, újra meg újra megeszem Leif Edling főztjét. Itt is, az Avatariumnál is, meg még mikor, kivel hogy dolgozik együtt, például szólóban (hehe, jajj).

Hogy valamit konkrétan erről az anyagról is mondjak, négy hibátlan Candlemass-dal, Mats Levén gond nélkül átvette a mikrofont Rob Lowe-tól, persze hogyan is lehetett volna másképp. Mindenesetre megérdemelte, hogy végre egy hivatalos stúdióanyagon szerepeljen frontemberként, bár Lowe távozását meg nem tudom nem sajnálni. Igaz, az is rég volt, tőle inkább egy új Solitude Aeturnus albumot várok most már, de nagyon (azóta RIP, szerencsére csak a zenekarnak), Candlemasséktól meg egy teljes lemezt. Igaz, az is megeshet, hogy nem lesz, hiszen réges-rég feloszlottak, ugye, de azért nem aggódom... Ha mégsem, Edling részéről 2017-re akkor is ott az Avatarium és a The Doomsday Kingdom májusi és márciusi megjelenéssel, szóval semmiképp sincs ok a panaszra.