Egy újabb feeling-díjas műremek! Ha jól olvastam, a 60-as évek csajcsapat- és noirfilmzenéjének dekonstrukcióját tűzte ki maga elé a csoportosulás, és hát felettébb nagy sikerrel teljesítették sajátos küldetésüket!
Itt vannak tehát anyáink, nagyanyáink fiatalkorának dallamai, de olyan fülledt, dekadens (olykor már-már darkos) atmoszférával átitatva, ami akkor azért nem volt jellemző (még ha egyesekben a szándék már meg is volt rá esetleg). És baromira működik a dolog! Valahol talán nem áll távol a koncepció az Ulver néhány évvel ezelőtti feldolgozáslemezétől (Childhood's End), csak itt kizárólag - egytől-egyig fantasztikus - saját dalok vannak (oké, hangminták vannak abból az időből), és a műfaj is picit más.
Meg a zene is szerteágazóbb, lévén az "archaikus" hangszerelési megoldások mellett egyes dalokban modern elektronikus elemek is felbukkannak, sőt, akadnak egész zúzós, rockos megközelítésű slágerek is. de akármilyen alap szóljon is éppen, mindig a bűvkörébe kerülünk. Szóval eleve nagyon értő kézzel alkották meg ezt a lemezt (David Holmes és Keefus Ciancia), mégis, az ópium a pipában a varázslatos, szürreális énekteljesítmény!
Jade Vincent énekesnő jazzes, experimentális projectekben szokott tevékenykedni, és ha itt nem is villantja fel minden készségét, a végzetesre vett altjától borsózik az ember háta, az éteri magasaitól meg a földön amúgy is alig-alig tartható pszichéje füstöl el a kéményen át...
Ha még tehetném, hogy kihagyom, én biztos akkor sem hagynám ki!