Ők blues-os garázsrocknak hívják magukat, de én nem is tudom, minek. Jó fél évszázaddal ezelőtti hangulat idéződik meg, amolyan beates, kora rockos, r&r-es, tapsikolós cucc, amikor még minden fiatal pantallóban és nyakkendővel járkált, és fekete-fehérek voltak egytől egyig. Vagy valami ilyesmi, „persze” elég pszichedelikus mázba mártva.

Mondjuk, aki szereti a Mrs. Robinsont, vagy akár a kapcsolódó filmet (Diploma előtt), az szerintem örülhet!

Az énekes olyan, mintha lány lenne, pedig nem az, de mindenesetre bájos, és tetszetős (már a hangja).

Nem tudom, hogy ezzel az ajánlással bárkinek is fel tudom-e kelteni az érdeklődését, ezért külön leírom: érdemes meghallgatni (vagy legalább bele)!