Tudom, stoner stoner hátán, de míg az előző finn, ez svéd (ez még azért nem tűnik akkora különbségnek), míg az előző egész kemény, itt lágyabb, porszívósabb a hangzás, és míg az előző énekese rekesztve ordít, az itteni már-már nyávogósan vékony hangon próbálja cirógatni a lelkünket. És hát sikerül neki!
Merthogy – ugyan a zene sem problémás – egyértelműen miatta éreztem úgy, hogy említést kell tennem a csapatról. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy soulosan érzékeny, de alterosan-grunge-osan feelinges-varázslatos amit művel, némi pszichedelikus felhanggal. Akit vonz az ilyesmi, azonnal tapadjon rá! Pláne, hogy a rövidke, alig félórás, mégis 10 dalos lemezen pörögnek egymás után a számok, úgyhogy el se lehet unni! Mellesleg a tavalyi, valamivel még pörgősebb - és szintén igen jó - albumuk csak 24 perces volt, szóval igazán megfogadják a "kevesebb néha több" mondást.