Na, ez egy nagyon rég elkezdett, ám soha be nem fejezett kritika, amit azért csak sajnálnék veszni hagyni. Szóval most rövidre zárom, egy picit áramvonalasítom, és íme: Onnan van egyáltalán fogalmam a Rose Windows létéről, hogy amikor a blogoldalon szereplő első kritikát írtam az Earth 2014-es…

Feelingesen vékonyra vett kíséretű, energikusan lötyögős blues-rockban jeleskedik Ida Bang. A hangja nagyon passzol a zenéhez, és ha nem is csúcskategóriás, több mint kellemes. A zenészek ízlésesen játszanak, például a gitáros jó kis szólókat meg színezéseket ereszt el. Bármikor, bárhol, például…

Minimális túlzással szólva egy szál gitárral kísért dalaival varázsol el minket Chris Reell. De csak annyi a szépítés, hogy olykor többszólamú a vokál, és esetleg néha a húros hangszer is több sávot kapott a felvételen. Tehát a varázslás az mindenképpen igaz, a stílus neve pedig blues. Olykor…

Robin Trower egy irgalmatlanul ízesen játszó blues-rock gitáros, az ember szemébe könny szökik, amikor csak meghallja. Idén már 71, de ő csak nyomja, egy-két évente kijön egy új lemez, és mindig élmény hallgatni, az egyik legfeelingesebben gitározó személy, akihez valaha szerencsém volt. Valamikor…

Robin McKelle jazzénekesnő, egy jó adag soullal és blues-zal a hangjában. Ennek megfelelően kellemes, popos szerkesztésű dalok vannak a lemezén. Volt már másmilyen is, a múltkor például Memphis szívéből jelentkezett, bluesosabban. Viszont sajnos most csak ennyi jut neki, hogy megemlítem, mert nagyon…

Ó, kérlek, Bluesistennő, mutasd meg nekem mindhárom arcodat! - imádkozhatta valaki, s lám, kérése meghallgattatott. Hivalkodóan, tripla lemezzel mutogatja magát Ana Popovic, aki tényleg nem rejti véka alá, hogy dögös, de bátran és szégyentelenül teheti, hiszen zenészi teljesítménye mellett mindez…

Állati hangulatos blues-rock, változatos, kerekre csinosított (szerencsére nem túl slágeres) dalokkal, nem kevés retro hatással, arányos hangzással, ízes, hol hard rockos, hol esős-indies zenével, és két kiváló énekessel (1 fiú, 1 lány), no meg ráadásként egy cuki kis borítóval.

Tuareg blues a sivatagból, vagy ha úgy tetszik, világzene! Mindenesetre érdekes ötvözet, ahogy a törzsi tamokat imitáló, de inkább denszes tuccdobra rájön a halványan rockos zene, amiben valami harmonika-félét is hallani olykor, amint folyamatosan kontrázik. Amúgy jó kis zenéket nyomnak, igazán…

Irtó feelinges blues-os, jazzes instru funk rock muzsika. Ha elkezded hallgatni, egyből jön a Rózsaszín Párduc hangulat! A csontokig ható zeneiség, és a kiváló szólóteljesítmények mellett. Majd minden dalba sikerült egy neves zenészt jammelésre csábítani, így jön a képbe John Medeskitől kezdve Joe…

Indie folknak írják a The Kill Devil Hills-t, én ezt azzal bővíteném ki, hogy blues alapú, érdekes és gazdag hangszerelésű, magas érzelmi töltetű (balladisztikus tekintetben) kortárs alternatív (mindenféle negatív aspektustól mentesen), pirinyót experimentális rockzene. Az énekesnek kicsit Mike…

Hangulatos kis blues-os hard rockot játszik a Sand Reckoner, egy jó adag indie és pszichedelikus beütéssel (kb. annyira, mint ami a borítóról lejön, azaz eléggé át van itatva...). Az énekesnek elég szerencsés az orgánuma, és jók a dallamai is, a zene sem kiszámítható, bármikor érkezhet egy váratlan…

Csellórock ez (ritka műfaj, nem igaz?), méghozzá amennyire látom, alapvetően egy csajszi a főszereplő, hiszen amellett, hogy ő játszik a vonóson, az énekért is ő felelős, meg még ki tudja, miért (meglehet, hogy tök egyedül rakta össze, fogalmam sincs). Természetesen elég jól tud játszani a…

Talán a vocal jazz a legtalálóbb stílusmeghatározás Lady Linnél. Bár kötve hiszem, hogy bárki is ismerné, aki idetéved, megjegyzem, hogy máskor mintha modernebb szokott volna lenni (igaz, számomra is új az ismeretség). Kétségtelen, hogy egy jó nagy adag soul van a hangjában, de blues-t is érzek…

Fantasztikus hangú új-zélandi soul énekesnő most megjelent lemeze. Javarészt élő hangszerekkel, feelingesen elővezetett, önmagában is értékes, sokszor rockos kísérettel.

Joe Bonamassa, ha valaki nem ismerné, korunk egyik legismertebb bluesgitárosa. ;-) Elég modern stílusban játszik, ezen elsősorban a hangzásképet értem, mert a szakmatörténeti részletekhez nem konyítok, tehát a gitárja igen elektromosan (lágyan torzítva) szól, és asszem lehet mondani, hogy egy rock…

No, ez elvileg southern rock. Nem is vitatkozom vele, mindenesetre nagyon blues-os muzsika, a gitárok meg elég karcosan, és egyúttal gyönyörűen szólnak, akárcsak az egész cucc. Meglehetősen szellős a hangzáskép, mindennek van tere, a basszus brummog, a dob kalapál. Az énekes hangja okés, meg még…

Ők blues-os garázsrocknak hívják magukat, de én nem is tudom, minek. Jó fél évszázaddal ezelőtti hangulat idéződik meg, amolyan beates, kora rockos, r&r-es, tapsikolós cucc, amikor még minden fiatal pantallóban és nyakkendővel járkált, és fekete-fehérek voltak egytől egyig. Vagy valami ilyesmi,…

Na, ezt a zenét sem lehetne a borító alapján kitalálni, hogy milyen (bár ez is, az is jó). Merthogy bluest, illetve progrockot játszik ez a brazil zenekar, méghozzá – hálistennek – mindenféle stonerkedés nélkül (nem mintha bármi okuk is volna rá, csak én már mindenkitől arra számítok;-)). Ellenben…

Először az autó mondja, aztán a zenekarnév, majd a lemezcím, hogy ez bizony egy blues lemez lesz! De ha valakinek kevés a három független hírforrás általi megerősítés, én is beállok a dolog mögé. BBllluuuueees!

Jó kis, nem is az, hogy macsós, hanem vén mogorva medvés blues zene ez. A borító valahol tökéletes leképezését adja, mert ez olyan rádióba kívánkozó cucc, hogy lehessen vele a sztrádán nyomulni, meg vannak dugós hangulatú (forgalmi, nem szexuális értelemben;-)), városias dalok is. De visszatérve a…