Először az autó mondja, aztán a zenekarnév, majd a lemezcím, hogy ez bizony egy blues lemez lesz! De ha valakinek kevés a három független hírforrás általi megerősítés, én is beállok a dolog mögé. BBllluuuueees!

Amúgy nem vagyok a műfaj hatalmas rajongója, de már amilyenre a hangzást megcsinálták, azt is csak imádni tudom. Elég fémes, mégis fülledt, delejes (inkább némi alkohol az talán) a zene aurája, minden hangszer gyönyörűen szól, és az ének is fantasztikusan illeszkedik rá. Tényleg nem vagyok képben, de szerintem - hiába retro valahol - ilyet nem nagyon tudtak összerakni a 21. század előtt. Például a(z egyébként ritkaságszámba menő) zúzósabb momentumok aligha jellemzők a félévszázados felvételekre. De ha tévedek, és mégis volt ilyen, ez itt és most akkor is a - számomra - tökéletes amerikai feelinget teremti meg (természetesen svéd a csapat), és én már boldog is vagyok. Különösen, hogy a dalok, a hangszerelés, az ének, minden a helyén van, ezt egyszerűen csak élvezni lehet, és ha a hangzást még nem említettem volna...

Egyébként dal- illetve feelingcentrikus a cucc, nincs nagy hangszerbűvölés, szólófürtök, akrobatikus énekmutatványok, de nem is kell, pont így jó, ahogy van! (Legszívesebben félkómában innék rá három napig!)