Csellórock ez (ritka műfaj, nem igaz?), méghozzá amennyire látom, alapvetően egy csajszi a főszereplő, hiszen amellett, hogy ő játszik a vonóson, az énekért is ő felelős, meg még ki tudja, miért (meglehet, hogy tök egyedül rakta össze, fogalmam sincs). Természetesen elég jól tud játszani a hangszerén, de senki ne várjon Apocalyptica-féle őrületet, mert ez egyáltalán nem akar metal lenni. Mindenesetre a négyhúros igen szervesen épül bele a muzsikába, mintha eleve erre teremtetett volna, emellett sokszor izgalmas dolgokat nyomat (még zúz is ám, ha épp ahhoz van kedve).

Tehát semmiképp sem átlagos, sőt, attól pont, hogy nagyon elütő rockzene hallható a Bad Cellisten (ahol a bad jelzőt egy pillanatra se vegyük komolyan!), ám ez még nem minden. Ugyanis ha a szokatlan hangszereléstől eltekintünk, a hölgy által énekelt, countrys-bluesos dalok önmagukban is megállják a helyüket!

Azt mondjuk nem tudom, hogy ha sima singer-songwriterként vezetné elő őket, akkor is írnék-e róluk, de bizonyára morfondíroznék rajta. Így pedig egy kuriózum értékű, de akár társaságban is hallgatható, illetve magát hallgattató, könnyen emészthető, mégis minőségi rockzene!