Na, ezt a zenét sem lehetne a borító alapján kitalálni, hogy milyen (bár ez is, az is jó). Merthogy bluest, illetve progrockot játszik ez a brazil zenekar, méghozzá – hálistennek – mindenféle stonerkedés nélkül (nem mintha bármi okuk is volna rá, csak én már mindenkitől arra számítok;-)). Ellenben egész könnyeden, hogy azt ne mondjam, egy kissé indie-sen, játékosan, flegmán adják elő magukat.

Ami egyrészt kölcsönöz a muzsikának némi pozitív töltetet, másrészt, mivel egy pillanatig nem kétséges, hogy technikailag elég felkészültek ahhoz, amit művelnek, egyébként is jót tesz az anyagnak. Elég lágyan játszanak, de sok minden szól egyszerre, így egyáltalán nem kell unatkozni. Nem feltétlenül áll különösebben közel hozzám, amit csinálnak, de nem is zavar, és tartalmas, szórakoztató zene, ráadásul nincs tele a padlás ilyesmivel.