Ebben a rocktrióban Áron András (azaz asszem Apey, mindenesetre egyenesen az Apey & the Pea frontjáról), Szabó László (elsősorban talán a Grand Mexican Warlockból, de most visszatért eredeti hangszeréhez, a tojásreszelőhödobhoz), illetve Mohácsi Mátyás (nyilván ő is valahonnan, de most nem nézek…

Nem tudom, hogy az a csaj énekel-e, aki a borítón látható, mindenesetre nagyon vagányan teszi, mondhatni punkos attitűddel. A zene egyébként kicsit electros, és annál valamivel jobban alterockos, semmi köntörfalazás, ütős slágerek egymás után. Ezzel is viszik el a pálmát

A borító sem tudja igazán érzékeltetni, hogy mennyire ocsmányul undorító zene ez, méghozzá a manapság dívó kaotikus death metalban megalkotva. Ötletesen tekervényes old-school death gyökerű témák fonódnak egymásba, kialakítva a rothadás és kárhozat pokoli szövevényét.

Elég jó, súlyos alternatív rock / metal zene ez Amerikából. Ugyan korábban nem hallottam róluk, de ez már a harmadik nagylemezük. Az album egészén jól be van torzítva a gitár, amikor éppen, de nagy riffelések nincsenek, inkább modern témákat játszanak. Emellett tele van a zene dallamokkal, akár…

Egyszemélyes magyar black metal project, méghozzá a szimfonikus fajtából. Két alapvető hatást érzek, egyrészt az Emperor első lemezének misztikus atmoszférája, és harmóniamenetei köszönnek vissza, bár ez jóval kevésbé intenzív, a hangzása meg sokkal jobb (nem nehéz, mondjuk). Másrészt meg a Dimmu…

A Vespero-nál írtam, hogy van még a tarsolyomban space-fusion lemez (igazából azért is vezettem be a műfaji megjelölést), és most kissé elbizonytalanodtam. Mert az a gyanúm, hogy erre gondoltam, és megint belefülelve ezt a titulust mindenképpen túlzásnak érzem. De egy kiváló instru progos space-rock…

Kinek van kedve egy olyan fenomenális alternatív-progresszív metal debüthöz, aminek a világa hozzávetőleg a Riverside-tól az Isis-ig terjed? Gondolom senkinek, és félbe is hagyhatom az írást...

Igényes alapokra építkező, kissé amatőr hangzású trip-hop-electro jellegű zene ez. Elég sok minden bele van sűrítve, szó sincs pőre basszus-dob alapokról. Dal-, de cseppet sem slágerközpontú album, introvertált, megkeseredett női énekkel, amely nincs ugyan a középpontban, de így is nagyon hatásos,…

Igazán jó kis sludge trió Kaliforniából! Azt írják magukról, hogy avantgarde-progresszív gyökereik vannak, én meg nem akarom megbántani őket, de inkább maradjunk annyiban, hogy elég kreatívak, nagyon jó, és változatos riffeket ötlöttek ki, méghozzá elég sokat, úgyhogy véletlenül sem fullad unalomba,…

Úgy tűnik, elérkezett az ideje, hogy a space rock egyel magasabb szintre lépjen! Persze lehet, hogy csak én vagyok lemaradva, de a minap találkoztam először a stílusnak azzal a válfajával, ahol a jazz-fusionnal keveredik, legalábbis olyan mélységben, hogy zenészi, technikai felkészültség…

Az őrület határán is túl fokozott habzó, burjánzó szájberfúziós támadás a védekezésre képtelen emberi elmék ellen. Néha jó rockzenében hallani olyan valakit is, aki igazán, de igazán tud zongorázni. Persze Pitts mindenféle egyéb billentyűsökön is megnyilvánul, és a zseniális zenészi teljesítmény…

Nahát, egy olyan lemez, amivel kapcsolatban igen magas elvárásaim voltak, és lényegében egy az egyben meg is felel a kívánalmaimnak! Persze szó sincs közönségkiszolgálásról, hiszen a múltkori, 2013-as, több mint igen jól sikerült The Cosmic Child után pont azt szerettem volna, hogy maradjanak meg…

Megérkezett hát (többé-kevésbé) az egyik legelismertebb post-rock csapat legújabb műve. Nem vagyok nagy szakértője az életművüknek, mindenesetre erről a lemezről akarva sem nagyon lehet rosszat mondani. Érdekes, színes a hangszerelés, sok billentyűs szólam akad, de a hagyományos rock hangszerek is…

Hát igen, megint egy stoner-doom lemez. Hiába, nem bírok magammal, de ha egyszerűen tökéletes. A hangzás 1000%-osan ideális, a díszítő gitárjátékért (szólók, satöbbi) is csak odalenni lehet, a riffelés szégyentelenül lusta, és az ének is a műfajnak megfelelően pazar, azaz laposra aszalt bivaly…

Ez a Memotone művésznéven tevékenykedő fiatalember ott kezdődik, hogy játszik tizenegy hangszeren. Ebből a nagy halomból a zongoráról rögtön az lemez indításakor meggyőződhetünk, bizony, nem csak prüntyög rajta! De nem megy el az anyag ebbe az irányba, hanem valójában egy érdekes, izgalmas kísérleti…

Ők egy '79-ben (igen, múlt század) alakult post-punk csapat, és nem tudom, mennyire kell szégyellnem magam, hogy még a nevüket sem hallottam soha korábban. Mindenesetre ez a tizennegyedik albumuk, az elmúlt évtizedek során nagyjából folyamatosan alkottak. A fentiek fényében ugyan nem tudom a régebbi…

  A VAST (Visual Audio Sensory Theater) egy szomorkás muzsikát játszó, seattle-i alternatív rockzenekar,  akiket illene sokkal jobban ismernünk (igen, nekem is!), minthogy lassan 20 éve adogatják ki az albumaikat, méghozzá nagyon jókat. A központi figura a csapatban az énekes, gitáros, dalszerző,…

Mi más volna, mint stoner-doom? Semmi, az. Elég erősen porszívós a gitárhangzás, a dobok is szépen füstölögnek. Hozzák a standard doomos témákat, belekötni nem igazán lehetne, de kevés lenne ahhoz, hogy kiemelkedjenek az óriási mezőnyből. Tehát az ének a különleges, amely legtöbbször két (vagy több)…

Efféle ultranyers rock & rollt csak hébe-hóba hallgatok. Talán a Motörhead tavalyi (búcsú)albuma volt a legutóbbi. És hát bizony ez nem marad szégyenben mellette (nem, nyilván nem mondom, hogy jobb, és nem is gondolom)!

Sludge, drone doom a játék neve a zenekar szerint, én ebből a drone-t nem igazán érzékelem (és ezt nem különösebben bánom). Az ének végig kíméletlen ordibálás, torokkínzás, de illik is ehhez a módfelett súlyos muzsikához. Sok a cammogósan lassú dúmolás, de vannak középtempók is, sőt, egészen gyors…