Egyszemélyes magyar black metal project, méghozzá a szimfonikus fajtából. Két alapvető hatást érzek, egyrészt az Emperor első lemezének misztikus atmoszférája, és harmóniamenetei köszönnek vissza, bár ez jóval kevésbé intenzív, a hangzása meg sokkal jobb (nem nehéz, mondjuk). Másrészt meg a Dimmu Borgir (és ezt véletlenül sem szitokszónak szánom), ugyanis Algras (ő volna az egyszemély) hangja (illetve annak bugyborékolása) nem egyszer megidézi Shagrath szellemét (pedig még elvileg él ő), illetve zeneileg is vannak olykor párhuzamok kb. a Spiritual Black Dimensions album egyes momentumaival (az egyik legkidolgozottabb munkájuk). De bőven táplálkozik az album saját forrásból is (illetve ki tudja ki mindenkiéből még, én mindenesetre nem), a témák végig elég jók, van, hogy csak atmoszférát teremtenek, de bőven akadnak egész kreatívak is.

És hát amúgy is kuriózum az ilyesmi, mert amilyen túljátszott a black metal, ez az ága nagyjából annyira kevéssé népszerű (már alkotói körökben): nyilván nehezebb összehozni, mint egy Darkthrone-os punkoskodást. Kifejezetten érett, hangulatos (erdőben, hegyeken - esetleg csillagok között - lovaglós, magányosan mizantrópkodós) mű ez, aki nem tart a sötétségtől, vagy egyenesen jól érzi magát benne, annak érdemes meghallgatnia (a fizikai megjelenésről mondjuk nem találtam infót, de a spoti-n már fent van, illetve itt lent mindjárt)! Kivételesen a szövegekről is szólnék néhány szót, illetve a "csapat" bandcamp oldalán találtam rá néhány régebbi daléra magyarul, nos, azok is rendben vannak. Picit részletesebben kifejtve: néha ugyan kissé zavarosnak érzem a képei egymásutánját, meg nekem éppen túl sokat nem adnak a sorai, de a srácnak van fogalma a költészet mibenlétéről, és illik is a zenéhez. Márpedig legalábbis a dőlt betűvel szedett rész metalosoknál ritka mint a fehér holló, márhogy az az eset, amikor mindez ki is derül.

Amúgy az Aornosnak tavaly már megjelent egy albuma és egy EP-je is, az előbbit félretettem, hogy "majd sort kerítek rá, mert érdekesnek tűnik", azóta is várja, az utóbbin meg egy rakás feldolgozás volt, amiből az általam ismert számokat hallgattam meg, és az alapján nem lettem rá különösebben kíváncsi, bár szó nincs arról, hogy minősíthetetlen lett volna. Mindenesetre ez a lemez nagyon is rendben van!