Megérkezett hát (többé-kevésbé) az egyik legelismertebb post-rock csapat legújabb műve. Nem vagyok nagy szakértője az életművüknek, mindenesetre erről a lemezről akarva sem nagyon lehet rosszat mondani. Érdekes, színes a hangszerelés, sok billentyűs szólam akad, de a hagyományos rock hangszerek is kapnak kellő teret.

Nagy zúzások nincsenek (talán régen több volt, bár nem biztos), de néha azért felhangosodnak, és a dobos is használja a végtagjait. Az egyes dalok kifejezetten jól elkülönülnek egymástól, egyáltalán nem szól „végig ugyanaz”. Összegezve: kellemes a fülnek, kellemes a léleknek, talán az emésztést is segíti!