A borítóra ránézve, pláne mostanság, nehéz elhinni, hogy ez a zene sem stoner. És még csak nem is szaharai világzene! Nem mondom, hogy halvány hatások nem mutathatók ki, de alapvetően indie pop-rock, méghozzá az alteros torzítottgitárrocktól egész a szintipopig terjedő spektrumon. Élő dobok például…

Indie pop-rock zene. A képen azért van a srác meg a csajszi, mert ők énekelnek, szép tisztán. Érződik, hogy jól tudnak együtt dolgozni. A lemez hangzása is tanítani valóan telt, erőteljes, a dalok meg kerekre vannak formálva.

Elég kísérletezős, izgalmas, electro alapokkal rendelkező pop zene.

Ha azt mondom, hogy még egy pszichedelikus-stoner lemez, akkor is biztos van még, aki örül neki. De ha azt, hogy John Garcia (Kyuss, Unida, Vista Chino) az énekes, akkor mindenki visít, hogy: HOGYAFENÉBENEMTUDTUKMIEZT???!!!!!  Erre persze én sem tudom a választ, meg a kép egyébként is árnyaltabb:…

Érdekes, amit a fickó csinál. Mindenképpen alteros-indies, van, hogy a singer-songwriter énje kerekedig felül, és az akusztikus gitárján pötyögve énekelget nekünk (valamilyen) hangulatosat, ám a popos, sőt, elektronikus dolgoktól sem riad vissza (és akkor bizony gépdob van), de azok is dalok,…

Ambient popnak hívja magát a brooklyni csapat, de a vonzerejük úgyis a zenéjükből (meg már a nevükből is) áradó letargikus, ellustult dekadencia.

Egy újabb feeling-díjas műremek! Ha jól olvastam, a 60-as évek csajcsapat- és noirfilmzenéjének dekonstrukcióját tűzte ki maga elé a csoportosulás, és hát felettébb nagy sikerrel teljesítették sajátos küldetésüket!

Dán singer-songwriter csajszi. Ha minden igaz, és X-Factoros volt, akkor az ő tevékenysége mutatja, hogy jó dolog is kisülhet az ilyesmiből (persze bizonyára számít, hogy a világnak mely pontján lakik valaki).

Érzékeny singer-songwriter lemezről van itt szó, az ilyen törékeny, fülledt, romantikus (mégsem undorítóan giccses) muzsikákat meglehetősen kedvelem. Kiindulásként nem rossz ötlet Chris Isaakre gondolni, csak az ő zenéje magán viselte a 80 évek hangzásának tagadhatatlan jegyeit, míg itt ilyesmiről…

Annak ellenére, hogy szőke és svéd, Anna egy nagyon sötét lány. Ez már a borítót nézegetve is kiderül, viszont annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e nekünk ezzel foglalkozni, ahhoz a fülünkre is szükség van. Ambient-noise-drone-neo-folk-industrial-post-rock-country-indie-pop-metal

No, ez egy '14-ben alakult egyszemélyes bordeaux-i hálószobazenekar. Alapvetően indusztriális, és hát általában az ilyesmi nem a szívem csücske, de most értékelem a kreativitást, és a változatosságra törekvést.

Na, ők aztán egy igazi 21. századi csapat, mindenféle korábban összeférhetetlennek gondolt stílus ötvöződik a zenéjükben a szinti-poptól a prog-art rockon át az electron keresztül a björkös avantgarde elemekig.

Talán az előző, szintén kiváló, 2012-es The Light the Dead Sea egy picit elsikkadt, és ez indokolja a Depeche Mode énekes névbeli kihangsúlyozását. Végül is mindegy, a „csapat” halad tovább a megkezdett úton, azaz

ami azért meglepő, mert tavaly júniusban jelent meg az előző, igazán jó kritikákat kapott Abandoned Dancehall Dreams (nekem is tetszett). De hát ha épp jönnek az ötletek, mit lehet tenni...    

Merthogy június 8-án jön ki a világ legmegalománabb alternatív stadionrock szupersztárjának hetedik nagylemeze Drones címmel. A tervük az volt, hogy lecsupaszítják a zenéjüket az utóbbi időben rárakódott csili-vili mindenfélétől. Hogy ez sikerül-e, hamarosan kiderül, én nem hiszem, ám nekem végül is…

Ha jól sejtem, nem túl ismert zenei csoportusulás az Archive Magyarországon. Egy brit, trip-hopnak indult formációról van szó, akik olyannyira tágítgatták a határaikat az évek (és egészen jelentőssé terebélyesedett diszkográfiájuk) során, hogy mára már legalább annyira nevezhető progrocknak is, amit…

Itt most egy cseppet sem gondolom komolyan, hogy kritika (csak azért írom a címbe, hogy hátha a google-motor jobban rátalál). Egyszer hallgattam meg az anyagot, és a benyomásaimat közlöm. Mivel igen összetett kompozícióval van dolgom, nem gondolhatom egy pillanatig sem, hogy ez egy releváns…