Na, ők aztán egy igazi 21. századi csapat, mindenféle korábban összeférhetetlennek gondolt stílus ötvöződik a zenéjükben a szinti-poptól a prog-art rockon át az electron keresztül a björkös avantgarde elemekig.

Az izlandi művésznő említése alighanem az énekesnő hangképzése kapcsán is elkerülhetetlen, de szerintem ez inkább nem szégyen, mint igen. Azt pedig külön ki kell hangsúlyoznom, hogy sokkal slágeresebbek, mint Björk valaha is volt, pláne az utóbbi 10-15 évben.

És itt sem rosszra kell gondolni, csak hogy karakteres, csúcspontokra (refrénekre), fülbemászó, ám korántsem elcsépelt témákra, dallamokra vannak kihegyezve a dalok. Tehát elég könnyen emészthető zene, mégis tartalmas időtöltés a hallgatása, a hangszerelés pedig egyenesen pazar (már ha valaki nem mászik falra tőle)!

Egyébként én most fedeztem fel magamnak a dán-norvég csapatot, de korábban volt már két lemezük is, és a 2011-es Sequel talán még ennél is jobban tetszik, így ha valaki késztetést érezne az alaposabb ismerkedéshez, ne habozzon!