A Candlebox, ha nem is volt benne Seattle nagy négyesében (mert ugye nem volt), egy kifejezetten jó, és sikeres grunge zenekar volt a 90-es években, három nagylemezzel a háta mögött, aztán eltűnt a színről. Azonban Kevin Martin énekesnek nemcsak a hangja, hanem a dalszerzői stílusa is adott, így…

Újabb stoneres gyöngyszemet fújt hozzám a szél! Juhéj! De most tényleg, jöjjön ide valaki, és mondja azt, hogy ez nem állati jó!        Na ugye! (volt időhely) Amúgy instrumentális muzsikát játszik a Scriptures, és a stoner csak egy az elemek közül, tán nem is a legdominánsabb, van itt hatalmas…

Néha a magyarok is megmutatják, hogy hogyan kell minőségi, progosnak is nevezhető, ocsmányzenét játszani. Sludge-os ez, meg core-os, ha akarom post- vagy netalán death metalos, meg azért igen sötét tónusok is elő-elő tünedeznek. Szóval jó kis amalgámzene ez, amint az sokfelé szokásos, és nemigen…

Olyan friss ez a csapat, hogy még a tagok kilétét sem tudni, illetve a Metal Encyclopedián 2 emberről van a fénykép, és énekesnek az a Robert Andersson van megjelölve, aki a nemrég, idő előtt kimúlt Morbus Chronnak volt a frontembere. Nos, ez a vokálokat hallva igencsak hihető. Továbbá miután ő a…

Nem akármilyen doom csapat a Lord Vicar, ugye itt gitározik Kimi Kärki az Ornéból, na meg a megboldogult kultikus Reverend Bizarre-ból, az énekes Chritus pedig már adott ki lemezt a Count Ravennel, és valamikor réges-régen magával a Saint Vitusszal is (most pedig - néhány nap eltéréssel - a…

Eljött hát ez is, én pedig előre megmondtam! Pedig dehogy voltam benne biztos, mindenesetre 3 napot tévedtem, ami egy év távlatában nem is rossz. Mondjuk, ha nem számolok szarul, akkor csak 1 lett volna, de mindegy... Aki nem értené, hogy miről beszélek, annak teljes mértékben igaza van! Az a…

Egy angol-izraeli folkos indie singer-songwriter ez. Illetve mintha félbe volna vágva, de ezt nem feltétlenül hiszem el neki. Mindenesetre jóféle, könnyed, akusztikus dalokat ír, lájtrokkos hangszereléssel, amelyek csak úgy hallgattatják magukat, meg egymást, szépen sorjában. Egy pillanatra nem…

Az October Tide ugye egy death-doom csapat, ahol azok a Norrman tesók játszanak, akik néhány éve igen kurtán-furcsán távoztak a Katatoniából. Illetve van még itt egy új dobos, meg az előző lemeznél csatlakozott hörgőember és másik gitáros. Jó. Viszont a zenéjük nem feltétlenül szokta hozni azt a…

Két pánkoskodó picsula próbálja leuralni a játszóteret (ld. lejjebb a Hey Sweet videóját), az egyik, jelenleg hupivörös hajzatú, egy Kurt Cobain tipusú, még pattanásos öngyilkosjelölt, a ducus barátnője - ő meg most épp szőke - pedig elég drabál ahhoz, hogy ne kelljen a környéken csatangoló,…

Hangulatos kis blues-os hard rockot játszik a Sand Reckoner, egy jó adag indie és pszichedelikus beütéssel (kb. annyira, mint ami a borítóról lejön, azaz eléggé át van itatva...). Az énekesnek elég szerencsés az orgánuma, és jók a dallamai is, a zene sem kiszámítható, bármikor érkezhet egy váratlan…

Nem is olyan rég (de soksoksok cikkel ezelőtt) írtam egész jókat a felvezető EP-ről, és olyan sok minden az albumra sem változott. Illetve elkészült egy újabb klip (ld. lent), itt van kb. 10 új dal, és a Termination Redux sem az EP-n szereplő formájában csücsül közöttük. No meg a múltkori panaszomat…

Talán nem vagyok egyedül, de nekem kimaradt eddig ez a bivalyb####ántó southern rockot groove metal alapokkal nyomató, természetesen texas-i banda. Pedig most utánanézve példás kétéves rendszerességgel mostanra az ötödik albumuknál járnak... Mindegy, most itt vannak, és mindenki jól zárja be a…

Csellórock ez (ritka műfaj, nem igaz?), méghozzá amennyire látom, alapvetően egy csajszi a főszereplő, hiszen amellett, hogy ő játszik a vonóson, az énekért is ő felelős, meg még ki tudja, miért (meglehet, hogy tök egyedül rakta össze, fogalmam sincs). Természetesen elég jól tud játszani a…

Ugye mondanom sem kell, - mert mondom folyamatosan - hogy  nem bánok kesztyűs kézzel a mindenféle stoner zenekarok (jelen cikk tárgya épp pszichedelikus verzió) beválogatása terén, lévén napi öt-tíz minden gond nélkül megjelenik. Nos, a Sedulus-nak sem sokon múlt, hogy "kitegyem a szűrét", lévén…

Na, a Wire-t sem ismertem, nem gáz, végül is csak maholnap negyven éves a csapat, egy(-két) rakás lemezzel a háta mögött (csak a 90-es évekre álltak le)! Amit hirtelenjében összekapartam róluk, hogy punkként indultak, de néhány év után elég erőteljes részük volt a post-punk - new wave mozgalom…

Nagyon mai, és kiváló (a zseniálist még nem merem írni) progresszív rockzenekarral van dolgunk, ha épp a Messengerrel foglalkozunk. Bizony ők már készség szinten a magukévá tették a Porcupine Tree munkásságát, illetve beolvasztották az amúgy is izgalmas, színes, változatos formákba zenét öntő…

Többnyire minimál-ambient alapokra énekli Susanna a szomorkás kis dalait. Ha elárulom, hogy norvég, és ettől valaki asszociál valamire, akkor alighanem helyben van. Szóval "tipikus" északi énekesnő, akinek elég jó, szép, és természetszerűleg kicsit björkös a hangja, a dallamai csakúgy. És végül is…

Electro - post-punk - shoegaze metszésvidéken tanyázik ez a csapat, ami elég tág területnek tűnhet az okos számára, és igaza is van. Egész eltérő hangzásképek jellemzik az egyes dalokat, van hogy az élő, van hogy a szintetikus alapok dominálnak, egyszer minimalista, másszor (többször) egész…

Hangulatos kis instru post-rock/metal Spanyolországból. Syberiáék ugyan nem tettek hozzá semmi különlegeset a műfajban már ismeretes fordulatokhoz, de egy igényesen felépített, eseménydús tételekből álló lemezt adtak ki a kezeik közül.

Sludge-os-post-metalos trió ez ausából. Ennek megfelelően nem félnek dobhártyáig horzsolni a fülünket a kőkemény gitártémáikkal (ha nem is olyan komplexek, még a Gojira világa is beugrik néha), a folyamatosan tamolós-pergős törzsiesített (némileg Neurosis jellegű) matekos ritmusok pedig garantáltan…