Olyan friss ez a csapat, hogy még a tagok kilétét sem tudni, illetve a Metal Encyclopedián 2 emberről van a fénykép, és énekesnek az a Robert Andersson van megjelölve, aki a nemrég, idő előtt kimúlt Morbus Chronnak volt a frontembere. Nos, ez a vokálokat hallva igencsak hihető. Továbbá miután ő a Morbus-ban gitározott is, feltehető, hogy itt is így tesz, sőt, meglehet, hogy csak a dobokat bízta másra (és akkor ki is fejtettem egy röpke hipotézist a duó felállásról).

Amúgy a Morbus Chron a mai napig érdemes a megismerésre, ha valakinek kimaradt volna. Az első lemezükön régisulis svéd (azaz láncfűrészes) death metalt játszottak, nem mondom, hogy egyéni íz nélkül, de mivel nem tartozik a kedvelt műfajaim közé, nem ástam bele magam különösebben, mindenesetre azt én is hallom, hogy több mint rendben volt.

Aztán másodjára (ez volt tavalyelőtt a Sweven) elég komoly ovációval fogadta őket a nemzetközi szaksajtó, mert léptek egy igen komolyat. Szinte rockosra váltották a hangzásképet, de elég rendesen (és fület bántóan csúnyán) megtekert témákkal boldogították a hallgatót. Sajnos magam nem kattantam rájuk, inkább csak beraktam őket a szemmel tartandó kategóriába, aztán egyszer csak hopp, kipurcantak. De biztos, hogy jön a Sweven még az én utcámba (időnként megpróbálkozom vele, egyre jobb-ban vagyunk)!!

És most itt a folytatás?!

Hát, ahogy vesszük. Robert először is visszatért a régisulis death metal hangzásképhez, viszont a svéd stílusnak nyoma sincs, hanem maradt inkább a megtekerődés, ha nem is annyira, mint a Swevenen. Mindenesetre vitathatatlanul eszelős, szinte mániákus a gitárjáték, az egyes tételek tele vannak tempóváltásokkal. Nem mondom, hogy nincs európai íze a zenének, de most inkább jutnak eszembe tengerentúli cuccok, de abból is az ősrégiek, azaz a korai Death, a korai Pestilence, ilyesmi. Persze emellett van valamennyi atmoszférikus, dark rock-szerűségérzetem is időnként, amit mondjuk tulajdonítsunk a Sweven utóhatásának.

Mindenesetre egy jó kis album ez, amiből egyáltalán nem lehet megtippelni, hogy merre lesz tovább, mert nem igazán jelöl ki irányt, aztán meg Andersson mestert öntörvényűségét ismerve, még maga sem tudja...