Többnyire minimál-ambient alapokra énekli Susanna a szomorkás kis dalait. Ha elárulom, hogy norvég, és ettől valaki asszociál valamire, akkor alighanem helyben van. Szóval "tipikus" északi énekesnő, akinek elég jó, szép, és természetszerűleg kicsit björkös a hangja, a dallamai csakúgy. És végül is nem lehet nem szeretni.

Egy igazán fenyegető veszély leselkedik az efféle produkciókra, éspedig az unalom. Szerencsére a Triangle hallgatása közben nem száll meg az érzete, lévén az alapok elég változatosak, és általában önmagukban is igényesek (sok a zongorás, és/vagy jazzes), továbbá a dalok elég jók, meglehetősen rövidek, ezáltal mentesek a paneles, meg a felesleges részektől.

Persze ennek ellenére aki nem szereti ezt a világot, az bizonyára ásítozhat míg el nem alszik, és esetleg egynémely felkészületlen, pörgéshez szokott személy is beleeshet ebbe a "hibába", de némi próbálkozás után szerintem ez orvosolható, annyi a titka, hogy bele kell merülni, és hagyni, hogy vigyen magával...

Oké, azt eddig elhallgattam, hogy 22 dal van, ami azért mindenképpen sok (hacsak nem elalváshoz készülődünk, amihez mellesleg egészen kiváló), de hát nem muszáj egyben végignyomni, bevallom, én sem tettem.