Az átlagstonercsapatoknál jóval masszívabb riffelést mutatnak be, de az elborult, pszichedelikus részeik is szégyenben hagyják a színtér nagyját. Hát, nyilván az előbbi a mamutnak, az utóbbi az ufóknak köszönhető.

Sanford Parker (Corrections House, stb.) keverte stoner-sludge zene, így a hangzásáról nem is ejtenék több szót (istentelenül faszán szól), de mivel Sanfi elég sokat dolgozik mostanában, ez még kevés volna a terítékre kerüléshez. A minap írtam már egy Kirk Windstein stílusában éneklő fószerről…

Ha csak annyit lát az ember, hogy kolumbiai hard rock, nyilván lép is tovább, mert a fene sem akar egy huszadrangú, ezerszerlerágottcsontot újraszopkodó, gyatra hangzású bandát hallgatni. Azonban a borító nem hagyott nyugodni, hogy vajon mi lehet az a fél eget betöltő, a hegynél is jóval nagyobb…

Tudom, stoner stoner hátán, de míg az előző finn, ez svéd (ez még azért nem tűnik akkora különbségnek), míg az előző egész kemény, itt lágyabb, porszívósabb a hangzás, és míg az előző énekese rekesztve ordít, az itteni már-már nyávogósan vékony hangon próbálja cirógatni a lelkünket. És hát sikerül…

Miután manapság mindenhol, így Finnországban is sztónerkednek. Mivel sokan vannak, igyekszem csak az olyanokat említeni, akikben felfedezek valami különlegeset. Ők pedig itt vannak.

Első körben annyit, hogy a zene kiválóan harmonizál a borítóval, azaz mindhárom égtáj irányába dől belőle az energia, miközben még fúr is, és mindezt egy kozmikus utazás közepette!

Egy korrektül eljátszott sztónerzenével állok szemben, méghozzá Kansas szívéből, Topekából. Mivel igencsak adott a műfaj túltermelése*, ez kevés volna a felemlegetéshez, azonban az énekes bársonyos sivatagi tenorja meghozza azt a borzongató érzést, ami mellett már nem szívesen mennék el, akár…

Majdnem annyira magától értetődő, hogy jó ideje tudok a Monster Magnet létezéséről, minthogy ő nem tud az enyémről. Viszont elég távol áll tőlem a zenéje. Időről időre próbálkozom vele, talán közeledünk is, de még mindig beláthatatlanul messze vagyunk egymástól. Valahogy túl egyszerű, steril, és az…

Megmondom őszintén, hogy a Karma to Burn elég híres - már amennyire lehet - az instrumentális stoner zenéjével.

Elkészült hát a legutóbbi Oro páros (Opus Primum és Alter) folytatása (és ne feledkezzünk meg az azokat közvetlenül megelőző Eve-ről sem), méghozzá igen furcsa Ecate címmel!