Egy korrektül eljátszott sztónerzenével állok szemben, méghozzá Kansas szívéből, Topekából. Mivel igencsak adott a műfaj túltermelése*, ez kevés volna a felemlegetéshez, azonban az énekes bársonyos sivatagi tenorja meghozza azt a borzongató érzést, ami mellett már nem szívesen mennék el, akár elnyeli a zöld örvény a fészert, akár nem!

Amúgy már a második lemezük, az első állítólag (tehát nem hallottam), még metalosabb volt, könnyen elképzelhető, mert ez nem különösebben az. Persze torzító van, csak olyan füstös, és ezzel nagyon harmonizál a sivatagból repülőszőnyegen ideszálló ének. Van azért rekesztése a csávónak, néha egy selyembe burkolt Layne Staley is eszembe jut róla (csak orgánum, nem stílus). Tök feelinges az egész, mondanom sem kell, és a muzsika sem bugyuta. A Black Sabbath-ot nyilván nem nehéz kihallani belőle, ahogy az ilyenkor szokásos, de amerikaibb a zene, sőt, konkrétan a poros, szürke Kansast sem nehéz magam elé képzelni, és megyek is, gyorsan be kell zárnom az állatokat, Dorkának meg mars a házba, mert jön a tornádó!

*tényleg, basszus, ha 10 legalább ilyen jó nem áll sorban nálam a műfajból, akkor egy sem, de igyekezni fogok!