Sludge-os-post-metalos trió ez ausából. Ennek megfelelően nem félnek dobhártyáig horzsolni a fülünket a kőkemény gitártémáikkal (ha nem is olyan komplexek, még a Gojira világa is beugrik néha), a folyamatosan tamolós-pergős törzsiesített (némileg Neurosis jellegű) matekos ritmusok pedig garantáltan…
Elég zajosan játssza a progrockot ez a francia csapat, szóval nem árt hozzá a metalos fül, illetve ha valaki mondjuk a Porcupine Tree legkeményebb dolgait megemésztette, annak nem lesz gondja. Nem véletlenül említem Steven Wilson régóta tetszhalott csapatát, mert a zene hangulata sokszor emlékeztet…
Már az Intro egy percében sem hagynak kétséget az amerikai srácok a horzsolóan nyers doom riffjeikkel, hogy ők bizony a sludge-ot választották műfajul. Énekileg nem is erőltetik meg magukat, csak ordításra szorítkoznak, de természetesen semmi baj nincs ezzel. Minthogy zeneileg igencsak jók, sokszor…
Ők egy '79-ben (igen, múlt század) alakult post-punk csapat, és nem tudom, mennyire kell szégyellnem magam, hogy még a nevüket sem hallottam soha korábban. Mindenesetre ez a tizennegyedik albumuk, az elmúlt évtizedek során nagyjából folyamatosan alkottak. A fentiek fényében ugyan nem tudom a régebbi…