Azért a véletlen egybeesésnek is van határa, hogy legyen mit átlépni: a fantasztikus Deadsmoke után egy újabb olasz sludge csapat bemutatkozó albuma, és miután azt agyon dicsértem, most nehéz helyzetben vagyok. Illetve csak volnék, hiszen ott írtam, hogy szubjektív, hogy extrán tetszik. Semlegesebben nézve ez sem marad el mögötte, lévén egy experimentális, 72 perces kalanddal van dolga a hallgatónak. Ettől még nem érzem különösebben nehéz hallgatnivalónak (edzett fülek számára), szépen sorjában jönnek a jobbnál jobb témák, igazán hangulatos muzsika, sok akusztikus (post-rockos) résszel.
Ez utóbbiakban még jobbak is a Deadsmoke-éinál, továbbá időnként feltünedeznek spirituálisnak / szakrálisnak tűnő részek, pl. amikor tiszta ének van (nem sűrűn). Ez lehet a koncepció része, nem tudom, mindenesetre a lemezcím az nem valami rádióadó, hanem a Föld mágneses mezeje frekvenciaspektrumának alsó határa. Az énekre visszatérve, általában az, ami illik ide: medvét téli álmából felriasztó bömbölve-ordítozás. Az átlagos számhossz olyan 8 perc körül van, úgyhogy kerekre csiszolt dalokat senki ne várjon, vagy akár csak könnyen memorizálható, visszatérő témákat, ám aki nekivág, egy élménnyel teli utazásban lesz része! Talán nem szerencsés ilyen összehasonlítást tenni, de az új Cult of Lunát szőröstül-bőröstül-Julie Christmas-ostul egyben lenyeli (nem is írok róla)!