Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Music Over My Head


Mythological Cold Towers: Monvmenta Antiqva ajánló

2015. 04. 06., Nuktemeron Productions

2016. március 02. - herma

Ez ilyen hörgős death-doom zene,

Tovább

Avatarium: The Girl with the Raven Mask ajánló

2015. 10. 23., Nuclear Blast Records

Gondolom több tényezőnek köszönhető (Jennie-Ann énekesnő varázslatos hangja, és khm, igen esztétikus megjelenése, a fekete image, a csontokat bizsergető monumentális témák, az elég doomos-metalos megközelítés, a közel hibátlan dalok, a kiváló szólógitáros (Marcus Jidell), az egyre merészebb…

Tovább

My Dying Bride: Feel the Misery kritika (elemzés)

jobb később, mint soha rovat (2015, Peaceville)

Tizenkettedik lemezéhez érkezett a brit death-doom zenekar, és felvetődik az emberben a kérdés, hogy vajon egy ilyen terjedelmes múltú csapat tud-e még bármit is hozzátenni az eddigiekhez. Bizony rock-, és metalzenei berkekben a leggyakrabban ilyenkor egy egyszerű nem a válasz, sőt, sokaknál már…

Tovább

Szeptember közepén a Windhand is kijön

  az új, immáron harmadik nagylemezével. Az USA-béli doom zenekar háza táján igen nagy az aktivitás mostanság, hiszen a különleges hangú Dorthia Cottrell énekesnőnek a szólóalbumán alig száradt meg a tinta. Nemrég írtam a Roadburn-ös koncertlemezükről, természetesen senki sem olvasta el,…

Tovább

Anathema egy kicsit másképp, mégis nagyon ismerősen

Most jutottam oda, hogy kitegyem, illetve befejezzem a Distant Satellites kritikáját, amit még tavaly, jóval a blogom elindítása előtt írtam. Azonban visszaolvasva már nem igazán tudok azonosulni vele, így muszáj lesz újraírnom. Kattogok is rajta, és ennek folyományaként találtam rá a lemez Dusk…

Tovább

Nem a fehérorosz Washington, hanem az amerikai Minsk

jelentkezik új lemezzel. Magam a 2010-es, Hawkwind Triad című feldolgozásalbum (gyk. Hawkwind dalokat) keretében ismerkedtem meg a sludge/post metal csapattal. Nos, albumot azóta sem adtak ki, így az április 7-én érkező The Crash & the Draw lemezre immár hat éven át kellett várniuk (a…

Tovább

Thine: A Town like This kritika (elemzés)

1998, Peaceville

Az adta az apropót a megemlékezéshez, hogy tavaly jelent meg az angol zenekar legutóbbi lemeze, és vélhetően ennek hatására elérhetővé vált (végre felkerült a netre) ez is. A "beszerzésével" talán az utolsó lemez is a horgomra akadt, amit a letöltős éra előtt nagyon szívesen meghallgattam volna a…

Tovább

hír: A Barren Earth sem tétlenkedik

hanem először is énekest cserélt a volt Amorphis és Moonsorrow tagokat, na meg a Kreatorban ma is aktív Sami Yli Sirniö gitárost tömörítő progresszív death-doomot (mi mást?) játszó csapat. Mert bizony búcsút intettek a Swallow the Sun énekes Mitto Kotamäkinak, és helyére kerítették az eleddig -…

Tovább

hír: Én is leírom a Paradise Lostról, amitől visszhangzik az egész internet

Jelesül, hogy előreláthatólag június 2-án érkezik a 2012-es, kiválóan sikerült Tragic Idol utódja, méghozzá The Plague Within címmel. Azonfelül miután Nick Holmes tavaly újra kedvet kapott a hörgéshez (ld. Bloodbath: Grand Morbid Funeral), most már le se tud állni, így akad majd ezen a lemezen is.…

Tovább

hír: A Madder Mortem él még, kész is az új lemez, mégsem jelenik meg

legalábbis egyelőre. Bizony 2009 óta nem örvendeztettek meg minket nagylemezzel, márpedig 6 év még manapság is túlságosan sok kihagyás. Pedig az Eight Ways olyannyira kiválóra sikeredett, hogy azóta sem jelent meg énekesnős metal vonalon hasonló színvonalú anyag! Jó, aki…

Tovább

Windhand: Live at Roadburn kritika (ajánló)

2014, Roadburn Records

A Roadburn fesztivál a doom (és egyéb kapcsolódó metal zenék) örömünnepe. Szép lassan terebélyesedik ugyan, és így már sok fellépőt nem ismerek az utóbbi évek meghívottjai közül, de akiket igen, azok vagy már patinás nevek (nem csak régiek, hanem jók is), vagy erőteljes karakterrel bíró új…

Tovább
süti beállítások módosítása