Szigorúan élő hangszerekkel előadott soul-r&b muzsika ez, nem kicsit retrós hangulatban. Bár a hangzás annyira kristálytiszta, hogy mégiscsak mai lesz tőle az egész, mindenesetre klasszikus rock&roll hangulatok is előfordulnak ezen a maximálisan dalközpontú lemezen. Természetesen a borítón…

Az úr zongorázik, a hölgy pedig marimbán játszik, méghozzá alapvetően klasszikus zenei darabokat, de a záródal például az igen közismert Bittersweet Symphony a The Verve-től. Persze instrumentálisan, jócskán feldúsítva zeneiséggel (bocsánat, én az eredetiben nem sokat találtam, így mindenesetre…

Végre egy igazán jó progrock Japánból (valahogy nemigen szoktak megfogni az onnan érkezők)! Az alap rockhangszerek mellett nagyon sok zongora- és fuvolajáték hallható az instrumentális lemezen. Stílusilag nem nagyon térnek el egymástól az egyes dalok, viszont elég magas színvonalon muzsikálnak…

Eléggé disszonáns black metal Németországból. Ennek ellenére nem passzolnak bele a kortárs, kaotikus trendbe, valahogy jobban fésültek annál. De csak annál, mert egyébként nem egy habkönnyű hallgatnivaló, amit kínálnak. A magam részéről azért nagyon kellemesnek találom, ha a hangulat nem is változik…

A borítóra pillantva meg nem mondanánk, hogy sludge muzsikához készült. Azért ha alaposabban szemügyre vesszük, akkor sejthető némi kellemetlenség... és bizony meg is kapjuk. Nem szokványos lemez a stílusból, elég gyors, igen agresszív és energikus.

Folytatódik az áradat, egy svéd csapat bemutatkozó sludge-stoner EP-je ez. Kitesznek magukért, mert a három dal öszhossza majdnem eléri a félórát. Ezalatt jó kis akusztikus-dallamos részektől a vulkánkitörésszerű zúzásokig terjedő repertoárjuk minden elemén végigvonultatnak bennünket (külön öröm,…

Mint láthatjuk, ül a tűz körül egyedül a lány az erdő mélyén! Egyébként meg kellemes kis singer-songwriter cucc ez, picikét szomorkás, talán olykor keltás is, de erre nem esküszöm meg, és persze, hogy a képen látható (már amennyire) hölgy énekel elég kislányosan. Zeneileg eléggé fel van dúsítva az…

Azért tényleg meglepett, hogy amit eleve gondolok a Deftones pályafutásával kapcsolatban (márpedig gondolok, mert elég fontos zenekar számomra), illetve amit fejben végigfuttattam a friss lemez kapcsán, mielőtt nekilátok az írásnak, nagyjából leírta a Rockstation szerzője (nevezett Rácz Úr) a…

Ez ám az igen. Nem? De! Pszichedelikus krautrockot játszik Nicklas barátunk, ami vajon mit jelent. Az biztos, hogy instrumentális, nem egyszer gépies, vagy mondjuk úgy, táncolható a ritmusa a számoknak, és a zenészek is hajlandóak fölé valami repetitívet játszani. De van belassult, tamolósdobú,…

Na. Jelenleg kábé itt vannak a határaim, legalábbis egy bizonyos irányba. Ez a muzsika ugyanis tartalmaz olyan elemeket (sőtmitöbb, minden dalban bombáznak vele), amik a kortárs mainstream popzene olyan produktumaira asszociáltatnak, amit úgy kerülök, mint az erdőkerülő az erdőt. Viszont az éneklő…

  Rendszerint nem vagyok különösebben oda a neo-prog dolgokért, mert egyrészt a mai napig magukon szokták viselni a 80-as évek dobozba zárt hangzását (hiába, ha akkor alakult ki a stílus), és ugyan ki lehet venni, hogy hangszerileg ott vannak a szeren, azért nemigen dörgölik az orrunk alá. Továbbá…

Elég zajosan játssza a progrockot ez a francia csapat, szóval nem árt hozzá a metalos fül, illetve ha valaki mondjuk a Porcupine Tree legkeményebb dolgait megemésztette, annak nem lesz gondja. Nem véletlenül említem Steven Wilson régóta tetszhalott csapatát, mert a zene hangulata sokszor emlékeztet…

Fantasztikus lengyel jazzcsapat ez a nemtudomkiejteni-nevű, pontosabban kortárs avantgarde-fúziós verzió. Azaz bármi beleférhet, a rockos, sőt, szaxofonőrjöngős metalos részektől kezdve az electros prüntyögésekig! DE!! Mindevégig tisztességes zenélés folyik, nem esik szét egy pillanatra sem (persze…

Ugyan nem szoktam ideírni, de már sokadik olyan színvonalú anyag ez, amelyet simán az adott év legnagyobb kedvencei közé soroltam volna korábban, örülve, hogy legalább néhány ilyen akad. Szóval igencsak megvan az eredménye annak, hogy irtó mélyen beleástam magam az undergroundba, persze eleve…

Szomorkodva ringató, délutáni eső utáni merengésbe csábító muzsika ez. Nem akarja megfejteni a világot, de ha inni kezdünk közbe, akkor míg kívül ránk sötétedik, odabent sok minden megvilágosodhat. De vigyázat, nehogy aztán hónapokra begubózzunk! Kellemes hangú singer-songwriter énekesnő, akibe…

Nagyszerű dalokkal telepakolt vocal jazz album egy libabőrzöztetően erőteljes, rekedtes hangú énekesnőtől! Ugyan nyilván nem ugribugris, de szerencsére elaludni sem kell rajta (ugye kedves Diana Krall, így is lehet?*)!

Anoushka ugye a nemrég elhunyt vénséges vén Ravi Shankar, indiai szitárművész leánya, aki nemcsak vonásaiban hasonlít nagy mértékben szülőatyjára (aztán emellett mégis milyen gyönyörű, érdekes, nem?), hanem a pályáján is követi őt. Persze azért jóval modernebb köntösben fogalmaz felmenőjénél, így…

Richard Patrick - aki ugye lényegében maga a Filter - nem a levegőbe beszélt, amikor meglebbentette, hogy felrázta a rendszert! Amikor az első előzetes dal kijött, arra muszáj volt felkapnom a fejem, de azt nem gondoltam volna, hogy az egész ennyire egyben lesz, jó lesz, elsöprő lesz! Az év egyik…

Úgy érzem, itt az ideje egy pszichedelikus stoner lemez bemutatásának! Jó, persze csak ironizálok, viszont ettől még ez a zene marha jó, és vétek lenne nem felhívni rá a figyelmet! A szokásos stoner elemek mind itt vannak, méghozzá nagyjából ideális formában (búgva dörgő gitárok, napszúrásos ének,…

Ez itt nem más, mint egy tüneményes kortárs hibrid. Nagyon sok minden történik a 8 perc körülire nyúló dalaikban, pedig nem sietnek sehova a párizsi fiatalok. De hát minek, ha egyszer van idejük? A lágyabb részek egész színvonalas alteros dallamokkat énekel a frontember, egyébként meg hardcore-os…