Az úr zongorázik, a hölgy pedig marimbán játszik, méghozzá alapvetően klasszikus zenei darabokat, de a záródal például az igen közismert Bittersweet Symphony a The Verve-től. Persze instrumentálisan, jócskán feldúsítva zeneiséggel (bocsánat, én az eredetiben nem sokat találtam, így mindenesetre működik). Ugyan Enhco saját szerzeményeinek is komolyzene hangulata van, a sajátos hangszereléstől, és pláne a kötetlenebb , játékosabb előadásmódtól talán jazznek is tekinthető, amit hallunk. Végül is olyan mindegy, nem?
A fő, hogy jóleső, igényes, szórakoztató hallgatnivaló!
A felmerülő klasszikus szerzők egyébként Mozart, Bach, Fauré és Saint-Saëns, ha valakinek ez csinál kedvet...