Ebbe is csak most botlottam bele, aztán ámulok és bámulok! Meg nem értem, hogy fordulhat elő, hogy erről a melbourne-i csapatról még csak nem hallani! Post-prog és az alternatív-metal környéke, ahová nagyjából be lehet lőni őket, konkrétabban Porcupine Tree, Tool, Riverside, illetve Votum (egy…

Ebben a rocktrióban Áron András (azaz asszem Apey, mindenesetre egyenesen az Apey & the Pea frontjáról), Szabó László (elsősorban talán a Grand Mexican Warlockból, de most visszatért eredeti hangszeréhez, a tojásreszelőhödobhoz), illetve Mohácsi Mátyás (nyilván ő is valahonnan, de most nem nézek…

Nem tudom, hogy az a csaj énekel-e, aki a borítón látható, mindenesetre nagyon vagányan teszi, mondhatni punkos attitűddel. A zene egyébként kicsit electros, és annál valamivel jobban alterockos, semmi köntörfalazás, ütős slágerek egymás után. Ezzel is viszik el a pálmát

Elég jó, súlyos alternatív rock / metal zene ez Amerikából. Ugyan korábban nem hallottam róluk, de ez már a harmadik nagylemezük. Az album egészén jól be van torzítva a gitár, amikor éppen, de nagy riffelések nincsenek, inkább modern témákat játszanak. Emellett tele van a zene dallamokkal, akár…

Kinek van kedve egy olyan fenomenális alternatív-progresszív metal debüthöz, aminek a világa hozzávetőleg a Riverside-tól az Isis-ig terjed? Gondolom senkinek, és félbe is hagyhatom az írást...

  A VAST (Visual Audio Sensory Theater) egy szomorkás muzsikát játszó, seattle-i alternatív rockzenekar,  akiket illene sokkal jobban ismernünk (igen, nekem is!), minthogy lassan 20 éve adogatják ki az albumaikat, méghozzá nagyon jókat. A központi figura a csapatban az énekes, gitáros, dalszerző,…

A borítóra ránézve, pláne mostanság, nehéz elhinni, hogy ez a zene sem stoner. És még csak nem is szaharai világzene! Nem mondom, hogy halvány hatások nem mutathatók ki, de alapvetően indie pop-rock, méghozzá az alteros torzítottgitárrocktól egész a szintipopig terjedő spektrumon. Élő dobok például…

A borító giccses alkonyi idillje azért kecsegtetett némi reménnyel, hogy nemcsak hatásvadászokkal van dolgom, hanem tényleg valami szépet szeretnének. Az a ritka eset áll fenn, hogy ugyan illik a kép a zenéhez, ehhez képest szerencsére a lehetséges legjobb ömlik a fülünkbe. Van egy ilyen alkonyi,…

Francia anyanyelven (amikor épp nem angolul) énekelt singer-songwriter anyag ez, méghozzá minkét nem egy-egy képviselője hallatja rajta a hangját, sokszor duettet énekelve (a főnöknek azért a fickó tűnik). Az akusztikus gitáron, vagy talán inkább valami lantfélén, szerencsénkre egy ügyes kezű valaki…

Ha azt mondom, hogy még egy pszichedelikus-stoner lemez, akkor is biztos van még, aki örül neki. De ha azt, hogy John Garcia (Kyuss, Unida, Vista Chino) az énekes, akkor mindenki visít, hogy: HOGYAFENÉBENEMTUDTUKMIEZT???!!!!!  Erre persze én sem tudom a választ, meg a kép egyébként is árnyaltabb:…

Érdekes, amit a fickó csinál. Mindenképpen alteros-indies, van, hogy a singer-songwriter énje kerekedig felül, és az akusztikus gitárján pötyögve énekelget nekünk (valamilyen) hangulatosat, ám a popos, sőt, elektronikus dolgoktól sem riad vissza (és akkor bizony gépdob van), de azok is dalok,…

A moszkvai alternatív szcénából négy 20 év körüli fiatalember csinálja ezt, fénykép alapján szerintem az egyik lány, de nem biztos, és végül is mindegy, az énekes biztos nem az. Hanem: The Mars Volta és Protest the Hero kedvelők is megtehetik, hogy nem törődnek ezzel a lemezzel, ha nyíltan…

Nyilván mindenki rég meghallgatta már, aki akarta (én is), de hát ha egyszer elhatároztam, hogy minden figyelemre méltó ’15-ös lemezről írok néhány sort, akkor nincs mit tenni. Merthogy én a kezdetektől fogva jól kijövök vele, és úgy tűnik, ez hosszabb távon sem akaródzik megváltozni. Időről időre…

Jó kis bluesos anyag, egész változatos, az indie-alter dalszerzős lágyabb cuccoktól a koszosabb, pszichedelikus hangzásig terjed a spektruma.

Akárhogy is, ez az utolsó lemez, ami Scott Weiland halála előtt megjelent

Minden rosszban van valami jó. Pl. ha felkérik a Radiohead-et, hogy írja meg az új "Skyfall" dalt az új James Bond filmhez, majd mégsem kerül bele, az rossz. Viszont, hogy elkészült, és közzéteszik az pedig jó.

néven alakult supergroup, amelyben a - minden jóakaratúember szomorúságára - váratlanul feloszlott nagyreményű The Safety Fire gitárosai (Derya Nagle és Joaquin Ardiles) fogtak össze a Tesseractban végül csak egy akusztikus EP-n teljesítő Elliot Coleman énekessel (akinek teljesítménye egyenértékű az…

második szólólemeze napvilágot lát október 30-án. Méghozzá Love and Scars címen, amiből az előbbi mindig jó, ha van (és nem fordítanám), pláne, ha igazán szükség van rá, mert vannak az utóbbiak is (sebek, sérülések). Márpedig most akadtak bőven Jerry dobos életében, hiszen a legutóbbi King's X album…

Méghozzá január 22-én jelenik meg. Na de hogy most mi is ez? Haladjunk csak szépen sorban! Először is, ha nem én lennék önmagam, akkor megkérdezném tőlem - ráncolt homlokkal - , hogy ugyan mit keres ez az altercsapat az oldalamon. Hát igen, a klasszikus, 90-es évekbeli korszakukban el sem jutott…

Bő másfél, és így egy naptári évvel a zenekar leghosszabb dalait tartalmazó Demon után nem lacafacázott sokat a norvég poszt-progresszív art-rock zenekar legénysége, és október 23-ára már a boltok polcain lesz a Molok .