Ez itt egy újdonsült dark-ambient duó, és Peter Bjargö (Arcana) jelenléte önmagában garancia a minőségre, a másik tag Nicolas Van Meirhaeghe (Empusae), bevallom, sem őt, sem a zenekarát nem ismerem. Annyi bizonyos, hogy ez így egy jól sikerült alkotás, nem is húzódik túl távol az Arcana…

Hát. Ők egy Írországban tevékenykedő neo-pagan progresszív tribal metal csapat. Vagy mi. Mindenesetre teljes természetességgel folynak egymásba az igen jó hangú énekesnő által uralt (picit szirupos, de nem vészesen) misztikus-heroikus folk jellegű témák és a károgás által elkellemetlenített…

A véletlen úgy varázsolta, hogy már a harmadik indie rock énekesnős jellegű anyag ez kvázi zsinórban (a másik kettő ez meg ez volt). Sőt, még a szomorkás, finoman delejező hangulatukban is közel állnak egymáshoz. Talán ez az a feeling, amit a stonerek is folyton hajkurásznak, csak egy másik…

Aki a borítóra pillantva azt hiszi, hogy kellemes zenélgetés folyik ezen az albumon, az határozottan téved. Viszont ettől még piszkosul hangulatos ám a holland black metal zenekar lemeze. Sokkal inkább a miliőn van a hangsúly, mintsem az egyes gitártémák komplexitásán vagy egyediségén, de…

  Azt írja a csapat, hogy - egyebek mellett - Extol, Tesseract és Cult of Luna rajongóknak ajánlják magukat. Hát, ez nekem felhívás keringőre, és hogyha mégsem perdülnék táncra, az inkább a gyakori tempóváltásoknak és az összetett ritmusoknak köszönhető, mintsem hogy ne volna ínyemre (azaz fülemre)…

Kellemes hangú énekesnő dalol nekünk lágyakat indie pop-rock zenére. Kiváló pihentető időtöltés a melankolikus, de cseppet sem (vagy legfeljebb épp annyit) enervált muzsika hallgatása. Ha valaki olvasta volna az előző cikket (amennyiben ez érdekli, tegye meg!), nem is áll olyan távol az On Dead…

Mágikusan fülledt, bágyasztó, tikkasztó, némi dekadenciát is sugárzó pszichedelikus indie zenét játszik debütalbumán az On Dead Waves. Énekel itt a borítón látható hölgy és úr is, méghozzá nagyon jó érzékkel egészítik ki egymást, olykor finom ellenpontot képezve, máskor egymásra rezonálva.

Yossi Sassi gitáros '14 elején hagyta ott az Orphaned Landet, ahol 16 éves kora óta, 23 éven át alapember volt. Akkor májusban még pusztán a saját neve alatt jelentetett meg egy (egyébként igen jó) albumot (Desert Butterflies), most viszont már odarakta a Band szócskát is, jelezve, hogy kezd…

Őrületes elánnal támadó lengyel death metal pusztító! Persze abból az irányból rég nem lepődünk meg az ilyesmin, de efféle koszos (azért arányos, erőteljes) hangzású, underground gyökérzetből kiterebélyesedő kíméletlen rifferdőhöz még nem volt szerencsém arról a vidékről!

Kedves gyerekek! Tegye fel a kezét, aki szeret az okádékában fetrengeni! De ne úgy, mind a kettőt jó magasra, különben kihasítom a beleteket! Szóval igen, mai mércével is gusztustalan black metal, vokálisan meg pluszban extrán undorító. Viszont ez csak az extrém részekre igaz, és a muzsika közel…

Nem mondom, hogy a pulzáló basszus nem teszi meg a magáét, de főleg fúvósokra, illetve elég kreatív billentyűhasználatra épülő, jazzes-funkos, hol szép, hol csak feelinges-lazulós muzsika ez. Aztán van amikor már-már kortárs klasszikusnak érzem, máskor meg a 70-es évek experimentális…

Sokadik lemezét jelenteti meg most a svéd Switchblade, szokás szerint cím nélkül. Így az egyszerűség kedvéért a kiadás dátumával szokás hivatkozni az egyes művekre (mondjuk én csak most találkozom velük először). Drone-sludge-nak írták a műfaji meghatározást, az előbbit én speciel nem hallom…

Hogy mik vannak... A brazil őserdő szélén járunk, aztán nézzük a tengerpartot, ahogy megérkeznek azok a furcsa valamik. Mindehhez természetesen latinos dzsungelprogrock dukál, nem kevés pszichedeliával nyakon öntve, és persze portugálul elővezetve. De ha ez még nem volna elég különleges, a…

Állati hangulatos blues-rock, változatos, kerekre csinosított (szerencsére nem túl slágeres) dalokkal, nem kevés retro hatással, arányos hangzással, ízes, hol hard rockos, hol esős-indies zenével, és két kiváló énekessel (1 fiú, 1 lány), no meg ráadásként egy cuki kis borítóval.

Elég eklektikus progresszív zenét játszik a Zygoma nevű belga csapat. A mihez tartás végett jelentős részben extrém metal, amit hallhatunk, így nem való akárkinek. Pláne, hogy elég tetemes a djentmennyiség (pfujj! ;)), de emellett black metalos száguldások és death metalos reszelések is borzolják az…

Az izlandi zenéknek - mérsékelt tapasztalatom alapján - a dream poptól a black metalig van egy tagadhatatlanul jellegzetes világa. Ráadásul valahogy ez az íz általában vonzza is az embereket, már azokat, akik szeretnek tágas (hófödte) tereket vízionálva álmodozni. Nos, a Future Figment az imént…

Ilyen névvel nem lehet kérdés, hogy kortárs black metalt játszik a finn zenekar, ők experimentálisnak mondják magukat, ám legyen! Nyilván nem az első lemezük ez, hanem l. a címét, viszont nekem csak az első találkozásom velük. Miután nem áll módomban rongyosra hallgatni, nem tudom megállapítani,…

Igazán érzelmes alternatív rockcsapat a Yes We Mystic Manitobából, tehát a hölgytag nem Maria Sharapova, de azért érdemes egy képet keresni róluk ;)! Amúgy bár ő is vokálozik valamennyit, de főállásban billentyűs-cselllista, az énekes pedig egy (vagy két, nem vagyok biztos benne) úriember, aki(k)nek…

Az olasz (EchO) death-doomot játszik, méghozzá nem túl súlyos, szép énekdallamokkal ellátott, de azért kellő mennyiségű hörgést is tartalmazó verzióban. A muzsika lassan hömpölyög, a klasszikus időket idéző monumentalitással, és ha igazán eredeti momentumokat nem is tartalmaz, nagyon ízléses,…