Na, márciusban végre sikerült eléggé odatennem magam, ha valaki körbenéz a blogon, láthatja. Hírek tekintetében viszont egyelőre nincs újdonság a legutóbbi frissítés óta, így - egyelőre - csak vágom a márciusra vonatkozó híreket az áprilisi híroldalon, de ez csak a 3-ai frissítés, később nyilván…

Vannak ilyen szerencsések, akiknek eleve olyan a baritonja, hogy meg sem kell erőltetniük magukat, csak beleülniük a saját jójukba... Kicsit ördögi, de nagyon igéző!

Lehet, hogy csak nekem jut eszembe róluk a Nirvana, de érzem bennük a Bleach-környéki zabolátlan-artikulálatlan nyersességet, meg a befordulós-önsajnálós nedvedzést is, és mindezt igen jól csinálják!

Masszív holland post-metal monolit, négy negyedóra körüli tételben, kősziklákkal dobálózik a riffelés!

Finn dallamos death-doom, mégsem a szokásos szirupos cucc, vaskos, tömény megszólalású, riff-hörgés páros horzsolja fel a bőrünket, erre érkeznek az igényes, műfajhoz méltó gitárdallamok, szólózni is tudnak, méghozzá megfelelő stílusban (nem mennek át hevibe), a melankolikus részek lágyak,…

Attyauristen! Elvileg egy nőiénekes vezette psychedelic rock ez, és úgy szólal meg az a gitár az elején, hogy mondom, de kár lenne, meg nagyon nehéz is az éneknek elrontania, erre beérkezik, és leáll a keringésem! Mint kiderült, Meg Baird a dobos-énekes, akinek tavaly volt szerencsém egy igen jól…

Egy jó ideje van némi gondom az új Obscurával, ezért még nem is írtam róla (lassan azért időszerű lesz). Erre itt ez a '15-ben alakult ausztrál banda, és mindent helyre tesznek! Állati precízen kidolgozott, kegyetlenül komplex és egyben brutális death metalt hallunk, amely tele van nyaktörésre…

Ez egy instrumentális metal lemezke, méghozzá modern, annyira, hogy djentes, de azért deathnek mondják, és van is alapja. És ugyan eléggé belemerülünk a folytonos gitárbűvölésbe, szólókba (a 20 perces játékidő ellenére hemzsegnek a vendégek), és végig megy a modern komplex riffelés is, ha úgy…

Én nem mondom, hogy rosszul helyezték el a mikrofonokat a stúdióban, no meg a visszhangokat, vagy a kórusokat, de ennek a fickónak akkor is lenyűgözően csodálatos hangja van! Ugyan dalcentrikus a muzsika, azért a hangszeresek is kiváló teljesítményt nyújtanak.

Fantasztikus hangú énekesnő, neo-soul dalok, jellemzően elég sok varázslatos éneket, és kevés idegesítő dolgot tartalmaz (akár eurodiszkós hangszerelés, akár rapvendégek tekintetében).

Mintha egy japánkertben sétálgatnánk olyan ez az ambient zene, az éteri női ének mentes minden földi vágytól. Illetve azért egy kis szunyókálás bizony jólesne!

Igazán csinos kis extrém, komplex death metal, mondjuk a Hate Eternal felől érdemes közelíteni hozzájuk, csak míg a nevesebb csapat a tavalyi – egészen kiváló – albumán már egészen fogós volt (bizonyos keretek között értelmezve a kijelentést), itt egyáltalán nem jellemző ilyesmi.

Riffcentrikus, metal közeli, alternatív-progos hard rock, ami gondolom elég érthetetlen, úgyhogy: mondjuk mintha a King’s X született volna újjá! A névadó egy eszelős jó fiatal gitáros, aki nem fogja vissza magát, úgy játszik mint a disznó (ha az nagyon jól nyomja), aki nem hiszi, elég ha csak a…

Hátborzongató dark rock Németországból, amíg elkészül az új Fields of the Nephilim (merthogy készül!!), különb hallganivalót aligha találni a műfajban, és hát azután sem biztos… Merthogy annyira hibátlanra csiszolták ezt a klasszikus Neph stílusban, hogy McCoy is nehezen tud majd ilyen nívót…

Instrumentális zene ez is, sőt, még post-rocknak is mondhatnám, ha valami átlagot vonnék, de van annyira szerteágazó, hogy ne lehessen elintézni ennyivel! A nyitó és a záródal a legmasszívabb, ott még post-metalos földmozgatásokig is elmerészkednek, és ilyenkor (de amúgy is) nagyon magával ragadó,…

Instrumentális post-rock muzsika, méghozzá az a fajta, amiért érdemes hallgatni a műfajt! Rettentő dinamikus, és szinte folyamatosan dől belőle az energia (ha úgy tetszik, a pozitív ~), ami erőt adhat akár egy nehéz naphoz, vagy utána feltöltődéshez is kitűnő!

Bár magamtól csakúgy nem szokott eszembe jutni, hogy swinget hallgassak, de a figyelemfelkeltő borító megtette a hatását, és kíváncsivá tett, hogy vajon ez egy rossz tréfa, vagy ha nem, akkor mi! A slusszpoén pedig az, hogy nagyon is tetszik, amit a három, fél évszázaddal ezelőt,ti idealizált…

Csodaszép szomorkás-álmodozós szaxofonzene ez, méghozzá egy jazz-zenekar kíséretével megtámogatva (gitár, zongora, basszus, dob). Ugyan instrumentális, a fúvós hangszer annyira dallamközpontúan játszik, hogy abszolút feledteti az ének hiányát. Szóval egy könnyen hallgatható, kellemes ágát képviseli…

Nagyon jó hard rock zenét nyom a három csajszi! Bár az előadásmódjukban sincs semmi kivetni való, és az énekes hangja is bőven megállja a helyét a mezőnyben, a legfőbb erényük talán, hogy igen jó dalszerzők is! Ügyesen építik fel a számaikat, a refrének valódi dinamikai csúcspontok, és be is ülnek a…

Szívvel-lélekkel, és nagy műgonddal elővezetett extrém death metal. A Morbid Angel kedvelői nem hinném, hogy valaha is megbánnák, ha ismeretséget kötnek vele!