Riffcentrikus, metal közeli, alternatív-progos hard rock, ami gondolom elég érthetetlen, úgyhogy: mondjuk mintha a King’s X született volna újjá! A névadó egy eszelős jó fiatal gitáros, aki nem fogja vissza magát, úgy játszik mint a disznó (ha az nagyon jól nyomja), aki nem hiszi, elég ha csak a Roundtripet elindítja, kb. 3 másodperc, és meg lesz győzve!

Hogy ki énekel, azt nem tudom, lehet, hogy ő, de meglehet, hogy többen is. Időnként mintha Doug Pinnicket hallanám (de nem ő), sokszor meg tök funkosan dalol (mondjuk mint Jamiroquay, csak nála idegesít, itt meg bejön, nyilván a körítés miatt), és persze a basszus is ennek megfelelően elég szépen, odarakja magát! A hangzás ugyan nem a lehetséges legjobb, kissé koszos, de arányos, és az egész nagyon fííílinges, úgyhogy kár kihagyni! Nagy kár…