Ez egy instrumentális metal lemezke, méghozzá modern, annyira, hogy djentes, de azért deathnek mondják, és van is alapja. És ugyan eléggé belemerülünk a folytonos gitárbűvölésbe, szólókba (a 20 perces játékidő ellenére hemzsegnek a vendégek), és végig megy a modern komplex riffelés is, ha úgy tetszik mindkettő öncélúan, mégis működik, mert egyszerűen jó az anyag, és kész!

Dan Sugarman az As Blood Runs Black szólistája egyébként, akiket nem ismerek (és az "Elmentem a közértbe zsömlét venni anyámnak"-típusú név alapján nem is szaladok tenni ellene), bár tudom, hogy nevek a szakmában. Ez mindenesetre üt! Akárcsak a dobos, aki jazzistákat megszégyenítően játszik, kérdés, hogy élő személy-é, mert nem látom feltüntetve. Ha nem, az persze kár, de egyben le a kalappal a programozó előtt!