Bár magamtól csakúgy nem szokott eszembe jutni, hogy swinget hallgassak, de a figyelemfelkeltő borító megtette a hatását, és kíváncsivá tett, hogy vajon ez egy rossz tréfa, vagy ha nem, akkor mi! A slusszpoén pedig az, hogy nagyon is tetszik, amit a három, fél évszázaddal ezelőt,ti idealizált háziasszony művel! Kristálytisztán énekelnek több szólamban, változatosak, hangulatosak, játékosak a számok, a hangszerelés is igényes, a legfőbb vonzereje az egésznek pedig az energia, ami áramlik belőle!

És nem, nem hülyültem meg, mert bár semmi mai értelemben kemény nincs a muzsikában, mégis akkora húzása van, hogy bármelyik fiatal hard rock csapat megirigyelhetné! Úgyis retrót szoktak játszani manapság, mindössze annyi történt, hogy a Puppini Sisters (persze, hogy valójában nem tesók ;-)) mélyebbre ásott néhány száz méterrel…

Még egy gondolat: amikor ilyen zenéket hallok, mindig elfog egy nosztalgikus érzés, míg velük kapcsolatban nincs így. Alighanem annyi lehet a magyarázat, hogy miután friss a lemez, és nem is próbálták archaizálni, egyszerűen nincs meg benne az a poros-ósdi hangulat, ami valahol az ilyen felvételek sajátja. És ez tök jó, mert közelebb hozza az emberhez azt a rég letűnt világot…