Itt a március. Itt az újabb archiválás. Az aktuális hírek pedig, mint mindig, az állandó oldalak között (ez az egy van) találhatók, de természetesen innen is elérhetővé teszem!
A németek progressive-technical death metalt játszó nagyragadozója, az Obscura saját előzetes meglátása szerint a csúcsművét jelentette meg február 5-én, méghozzá Akróasis címen. Az egész műfaj új szintre helyezését ígérték vele, remélhetőleg nem csak azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, miután elég régen, legutóbb 2011-ben jelentkeztek hanghordozóval (Omnivium). Azt persze nem lehet mondani, hogy a bandavezér Steffen Kummerer a babérjain ült volna, mert szintén elismert Thulcandra nevű csapatával, akikkel melodic black /death-et játszik (a' la Dissection), múlt év elején adták ki harmadik albumukat Ascension Lost címmel. Visszatérve az Obscurára, a címadó dalhoz jó kis próbatermes klipet forgattak, amin végigfitogtatják, hogy mi mindent tudnak (dobolás, gitározás, ilyenek):
***
Szintén február ötödikén szabadította világra új művét a francia krautrock-black Aluk Todolo, akik legutóbbi, 2012-es Occult Rock című mesterművükkel nagyobb vihart kavartak, igaz, csak az underground mélyén. Hiába, egy elborult, instrumentális trió nem számíthat különösebb ismertségre, de akinek volt füle a hallásra, annak földbe kellett, hogy gyökerezzen a lába a pokoli tébolydából szabadult muzsika egyedisége és minősége hallatán. Már két új kompozíció is meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán, és mit mondjak, ott folytatják az új, Voix névre (fordított)keresztelt anyagon, ahol legutóbb abbahagyták. Már jó értelemben véve, azaz nem az előző album újracsócsálásáról van szó, csak a stílus változatlan. Ja, és a műfaji meghatározás jobb híján értendő, egy teljesen önazonos zenei entitásról van szó. De hogy ne csak szavak legyenek itt, a nyitó"nótát" én is ideágyazom:
(Akinek esetleg a krautrock elnevezés semmit sem mond: a progresszív rock hőskorában (60'-as évek vége - '70-es évek első fele) a német csapatok egy egész alirányzatot hoztak létre, méghozzá a műfaj talán legimprovizatívabb ágát, sokszor kevéssé zenei, inkább kísérletekkel, és önkívületbe forduló jammelésekkel terhelt muzsikát alkotva, legismertebb képviselőik tán a Popol Vuh, az Amon Düül II és a Neu! - azaz itt mindenki elég ismeretlen.;-))
***
A szólókarrierjét mostanában már saját becses nevével fémjelző, varázslatos hangú, holland Anneke van Giersbergen és az izlandi indie-folk zenekar Árstíðir kollaborációs lemeze február 12-én jelent meg. Az albumon - amelynek címe Verloren Verleden - klasszikus zenei kompozíciókat, illetve tradicionális dalokat dolgoztak fel. Mindezt élőben is prezentálják márciusban egy intenzív turné keretében, azonban ne örüljön senki, aki nem akar Hollandiába menni akkortájt, lévén azt járják alaposan körbe. Anneke emellett javában készíti a következő szólólemezét is, és kevésbé pop-orientáltnak ígéri az utóbbi anyagainál.
Akinek az Árstíðir név nem mond semmit, gondolja csak meg, hogy ott volt-e a hajón, amikor a Pain of Salvation egyebek mellett Annekét hozta előzenekarnak, merthogy ők voltak az egyebek. :-) Ha meg valaki úgy egyáltalán kíváncsi lett rájuk, bizony nekik is van 2015-ös albumuk (Hvel), nagyon szép, melankolikus zene, és a bandcamp oldalukon meghallgatható. Egyet ide is rakok kedvcsinálónak:
Persze a szemfülesebbek látják, hogy ez videó. Hát igen. Erre készült a klip.
Annekétől most nem rakok ki semmit. Róla úgyis mindig írok. Persze van némi elmaradásom (az is mindig).
Illetve egye fene, nemrég találtam egy 2013-as kollaborációját DJ Hidden-nel, igaz csak egy dal, de több verzióban, és majdhogynem fantasztikusan sikerült, az eredetit megkapjátok, a többi megint csak a bandcampon:
Frissítés: Már két dal fent van magáról a lemezről is, mi tagadás, gyönyörűek, és ide klikkelve érhetők el!
Egy átfogó ízelítő-videó pedig:
***
A death/doom metalban igen jó névnek számító ír Mourning Beloveth elkészült új lemezével, és február 22-én tette közzé Rust & Bone címen. Így tehát nem kellett 5 évet várni rá, mint a 2013-ban megjelent elődjére, amelyet egyébként sokan a csapat eddigi csúcsalkotásának tekintenek. Az említett Formless különben nem is fért fel egy CD-re 81 perces (ami azért vicces, ugyanakkor becsülendő) terjedelme okán (mindez 6 számot jelent), most ilyesmitől nem kellett tartanunk, lévén csak 3 új dalt írtak a fiúk, így 40 perc alatt maradt (hát ilyet!).
***
Annak ellenére, hogy az epikus viking metalt játszó Ereb Altor két főtagja (Mats és Ragnar) hosszú évek óta az epikus doom-ot nem is akárhogy játszó Isole-lal párhuzamosan adja ki az albumokat, és így nagyjából minden évre jut a hallgatónak valami tőlük, meglepő, hogy máris (február 26-án) kijöttek a mostanság megjelent (április 24) Nattramn folytatásával. Hálistennek amiatt semmiképp sem kell aggódnunk, hogy összecsapták volna az anyagot, mert a Blot - Ilt - Taut-on végig legfőbb hatásuk, a Bathory (vagy ha úgy tetszik, a megboldogult Quorthon) előtt tisztelegnek (tehát feldolgozáslemezről beszélünk).
***
A kanadai, mostanában megint progresszív, holthrashholnem, veterán Voivod annyira készíti az idén esedékes nagylemezét, hogy február 26-án meg is jelentetett egy előzetes EP-t Post Society címen, amelyen rajta van a tavalyi két spliten elpotyogtatott nóta, egy Hawkwind feldolgozás, a címadó, és még egy új dal, tehát összesen 5. Azaz egy félórás, egész komoly anyag.
A We Are Connected dalhoz már egy éve készült a videó, de hát miért is fosztanánk meg tőle bárkit:
***
Ez a február 26-a nagyon menő dátum, mert a lengyel progresszív metal Votum is ezen a napon adta ki :KTONIK: című, negyedik nagylemezét. Eddig nem igazán követtem a munkásságukat, mindenesetre a honfitárs Riverside hatását le sem tagadhatnák (és így a Porcupine Tree-ét sem). Azonban nem kópiabandáról van szó, és a zenéjük nagyon színvonalas, most meg az új énekesükkel nincsenek előttük határok. Vagy valami ilyesmi, én mindenesetre szóltam.
Aki még ennyi győzködés után sem hisz nekem, annak meg itt ez a nyitódalra készített, mindenkit meggyőző, kozmikus és transzcendentális összefüggésekre is rávilágító videó:
***
De még ez sem elég, úgy látszik, hipermágikus szám a február 26, mert a los angeles-i progmetál Redemption is aznap dobta piacra hatodik albumát, a The Art of Loss-t. Ugyan négy és fél év eltelt a "múltkori" This Mortal Coil óta, van magyarázat a szünetre. Ugyanis Ray Alder énekes eredeti zenekara, a Fates Warning újra aktivizálta magát, és egy '13-as remekmű (Darkness in a Different Light) után, ha minden igaz, idén már ki is jönnek a folytatással. Továbbá a gitáros Bernie Versailles 2014 őszén agyvérzés következtében kómába esett, bár ha minden igaz, azóta felgyógyult. Lévén a Masters of Metal most ősszel megjelent debütalbumán nemcsak gitározott, hanem az énekesi teendőket is magára vállalta (a csapat egyébként az Agent Steel folytatásának tekinthető). Azonban a The Art of Loss felvételein valamiért nem vett részt (bár elvileg továbbra is a banda tagja), így Nick van Dyck zeneszerző-gitárosnak egyedül kellett volna feljátszania az anyagot. De csak volna, mert elképesztően illusztris (Megadeth-)vendéggitáros névsort sikerült összeverbuválniuk: Chris Broderick 1, Marty Friedman 2, Chris Poland pedig majdnem az összes dalban szerepel. A Friedman vendégeskedésével készült Damaged már szöveges videót is kapott:
A Thirty Silverben pedig egyenesen mindhárman jelen vannak, így nem csoda, hogy azt is előzetesen kihozták, azonban már (vagy csak egyelőre) nem találok beágyazható verziót, így akit érdekel, keressen rá, a legtöbb neves metalportálon megtalálja! A teljesség kedvéért meg kell említenem a számomra ismeretlen olasz gitárost, Simone Mularonit, aki három dalban kapott lehetőséget. A hab a tortán pedig az Armored Saint, ex-Anthrax énekes-energiabomba John Bush mikrofon mögé kényszerítése, alighanem egy nagyszerű duettre van kilátás...
Végül, de nem utolsó sorban amellett sem mehetek sem mehetek el szó nélkül, hogy a záró At Day's End röpke 23 percesre sikeredett. S, hogy mi legyen ez a szó? Mondjuk: Hűha!
***
Az ex-Emperor énekes-gitáros-billentyűs-zeneszerző Ihsahn március 4-én jelenteti meg hatodik szólólemezét Arktis. címmel. Szokása szerint a munka nagyját egyedül végezte, egyedül a dobokat bízta másra, méghozzá Tobias Ørnes Andersenre, akit már az előző két albumánál is igénybe vett, és aki egyébként 2014-ben igazolt át a Leprous-ból a (norvég) Shiningba. Ez azért is érdekes, mert az Arktis.-on felbukkanó két vendég épp a két emlegetett zenekar vezetője, azaz sorban: Einar Solberg és Jørgen Munkeby.
Az első single, a Mass Darkness már el is érhető, sőt, videó is készült hozzá:
***
A svéd stoner-doom-progressive rock/metal New Keepers of the Water Towers egy egészen kiváló második albumot (Cosmic Child) adott ki 2013-ban, az év egyik legnagyobb elszállásával ajándékozva meg a hallgatóit. Pontosan 1 hét híján három évre rá, március 4-én pedig megjelentetik a folytatását Infernal Machine címen, én igen bizakodó vagyok!
Aki még nem hallott volna, de hajlamos a pszichedelikus ábrándozásra, az vessen egy röpke (10 perces) pillantást az első számra készített nem mindennapi "videóklipre":
Akinek pedig ez nem volna elég, itt a 2014-es Roadburn-ös elképesztő fellépésük teljes egészében, kiváló hangminőségben, egy olyan égi videóval megtámogatva, hogy a minimum, hogy újraértékeljük az életünket! Lenyűgöző élmény!:
***
Ha valakinek semmit nem mond az Oceans of Slumber név, akkor sincs tragédia, amennyiben tovább olvas! A modern progresszív extrém metalt játszó houstoni csapat (igen, az az ilyen-olyan core-okból is merítő típus, amelyik már nem felel meg a metálenciklopédia követelményeinek (szánalmas az az egész cécó, amit művelnek)) ugyan már túl van egy nagylemezen, ám az énekesváltás alaposan megváltoztatta a hangzásképet. Lévén egy hátborzongatóan gyönyörű hangú hölgyet sikerült szerválniuk a frontra. Tavaly kihoztak egy sebtében felrántott, részben akusztikus EP-t, Pink Floyd, Candlemass és Emperor feldolgozásokkal (nyugi, az utóbbi instrumentális - The Wanderer).
Mondjuk a Solitude-ot épp nem finomkodják el, hanem alaposan megzúzzák:
De egy szösszenetnyit evezhetünk azért lágyabb vizekre is:
ez egyébként egy régebbi daluk új reinkarnációja.
Mindebből alighanem látható, hogy fel kell kötni a gatyát az Avatariumnak, mert komoly konkurenciával kell szembenézniük a jövőben. Kivéve ha a nagyközönség számára nem lesz eléggé fogós, vagy egyenes vonalú az új album. Erre van esély a Winter című új dal alapján, amire eléggé bekeményítettek, az énekesnőnek taxisofőr frizurát kanyarítottak (már a film, ill. Robert de Niro, akire gondolok), és minden húrtépő fiú is besegít valamilyen extrém vokállal. De ne így elmeséljem, inkább nézzétek ezt is:
Szép, hogy az illetlenül sok videó mellett csak a lényeget felejtettem el (majdnem), méghozzá, hogy az album címe is Winter, és március 4-én jön ki!
Namármost még egy klip elkészült, eszerint a Century Media megkezdte a nyomásgyakorlást:
***
A sok éktelen blackened-sludge zenekar között is áll-leejtésre késztető Primitive Man ugyan eddig csak egy nagylemezt és egy EP-t szabadított a világra, de folyamatosan ontják magukból az exkluzív dalokat tartalmazó spliteket, mindig egy-egy hasonló zenei világban mozgó csapattal összefogva. 2014-ben négy ilyenig jutottak, most március elején (4. és 7.) pedig újabb kettővel bővül a sor: a negyedikein a Northless-szel (a borítókép ehhez a lemezhez tartozik, a másiké még ijesztőbb!), a hetedikein a Sea Bastarddal közösködnek. Bevallom, egyik csapatot sem ismerem, cserébe viszont felfedeztem, hogy a PM számok már most meghallgathatók a bandcamp oldalukon, a régebbi splitekkel, no meg az EP-vel és az LP-vel karöltve. Bár azt mondjuk nem ajánlom, hogy ha valaki még sosem hallotta őket, akkor egyből menjen végig az összesen, mert a túladagolás garantált, viszont apránként érdemes barátkozni velük! Lehet akár az új cuccokkal is kezdeni, szerencsére semmiféle minőségi hanyatlást nem sikerült felfedeznem bennük!
Az újdonságokat természetesen közvetlenül is ideteszem, a Northless-esen egy potom negyedórás fojtogatás-agyonveréssel kedveskednek nekünk:
A Sea Bastardoson pedig két részletben kapjuk a hasonló mennyiségű irtózatot:
Jó szórakozást! ;-)
***
Március 15-én érkezik a magyar (tehát hazai híreket is hajlandó vagyok közölni, csak azért írom, mert ez az első :-)), konkrétabban nagymágocsi (amit viszont nem tudnék elhelyezni a térképen egyelőre, no majd mindjárt pótlom a hiányosságom), zúzós-tool-os, elborult zenét játszó Angertea ötödik nagylemeze (könnyű volt kiszámolni az előző címéből ;-)), név szerint pedig nem más, mint a Snakes Blossom. Azt ígérik a fiúk, hogy ugyanolyan slágeres lesz, mint az előző, csak még progos is, meg durva, meg pszichedelikus. Így kell ezt csinálni!
Az első kicsurgatott dal címe Sinking in Strain, és ugyan csak audió, szerencsére elég komolyan megdörrentik vele a yt-t:
***
A francia melankolikus-karcos progresszív-alternatív rockot játszó Demians-ról is kiderül, hogy a korábbi hírekkel ellentétben mégsem oszlott fel, vagy csak nagyon rövid időre, minthogy március 16-án meg is jelentetik a tavalyelőtti, egészen kellemesre sikerült Mercury utódját Battles címen. Aki képben van náluk, az tudhatja, hogy többesszámban beszélni "róluk" valójában csacskaság, hiszen a stúdióban Nicholas Chapel mindent egyedül intéz (és még a dobok is élők).
***
A Black Stone Cherry nevezetű hard rock csapat április elsején jön ki Kentucky című új lemezével (vajon honnan származhatnak a fiúk?). Ugyan nekem az utóbbi idők BSC hangzásával sem volt bajom, lévén ezzel ismertem meg őket, meg a mai napig vígan fut nálam a retro-rock hullám, de nincs ellenérzésem amiatt, hogy "picit" belepiszkáltak a torzítóbeállításokba, merthogy most a gitárok lecsavarják az ember fejét! Erről igen könnyű megbizonyosodni az In Our Dreams-re készült klipben:
***
Végre napvilágra került a dátum, április 8-ára kerül a kisboltok és nagyáruházak polcaira az új Deftones nagylemez, a szintén mostanra véglegesített Gore címmel. A nyitódalt már meg is lehet hallgatni egy a borítóhoz igazított vázlatos filmecske kíséretében:
***
PJ Harvey április 16-án szabadítja ránk a The Hope Six Demolition Project című új lemezét. A furcsa cím mögött nyilván van valami, de most nincs kedvem böngészni utána, talán a Seamus Murphy-vel való kollaborációra utal, igen, azzal a fickóval, aki Polly Jean előző lemezérnek (a mindörökké zseniális Let England Shake-nek) mind a 12 dalára készített klipet, azóta bejárták együtt a világot (de legalábbis voltak Koszovóban, Afganisztánban, és Washingtonban), fényképeztek, forgatgattak, és tavaly őszre összehoztak egy versolvasós-vetítős estet meg egy verseskönyvet The Hollow of the Hand címmel.
Természetesen az elsőként kikerült - ám az utolsó előtti The Wheelre forgatott - videó is Seamus keze munkáját dicséri:
Brrrr!
***
A seattle-i hard rock (persze grunge :-) Candlebox április 22-én hozza ki hatodik nagylemezét Disappearing in Airports címmel, én meg reménykedem, hogy valamivel élettelibb lesz a múltkori igen hervasztó végeredménynél (Love, Stories & Other Musings, 2012), mert korábban mindig hozták a minőséget. A felvezető szöveges videó alapján még nem tudok dönteni, rossznak nem rossz, aki nem ismerné őket, az az alaphangulatban mindendenképpen megmártózhat:
Amúgy számomra most derült ki, hogy Kevin Martin énekes-gitárosnak jelenleg fut egy Le Projet nevű csapata is, és '14-ben már össze is rántottak egy három számos, Quatre-re keresztelt EP-t. Mindhárom dal megtalálható a yt-bon, segítségképpen és kedvcsinálóként az egyiket idebiggyesztem:
Továbbá mindenkit megnyugtatok, hogy a másik kettő sem rosszabb, úgyhogy érdemes keresgélni (jobboldalt)!
***
A Katatoniából 2010-ben kilépett Norrman tesók (North - gitáros, Kryptan basszusgitáros) által vezetett svéd death-doom October Tide április 22-én hozza ki Winged Waltz című ötödik albumát. Eddig valamelyest a "régi" Katatonia vonalán haladtak (a hörgős korszakra gondoljunk), mikor több, mikor kevesebb sikerrel. A legutóbbi (Tunnel of No Light) lemezről ugyan nem maradtak különösebb emlékeim, a 2010-es, tíz év után visszatérő A Thin Shell egész jól sikerült, így egy esélyt még megérdemelnek. Ha minden igaz (nem 100%), maradt a felállásban a múltkor debütált Alexander Högbom énekes, aki azóta a Centinex nevezetű veterán death metal csapat frontján is bemutatkozott (Redeeming Filth, 2014), de a tagok folyamatos vándorlása továbbra sem szűnt meg, ezúttal dobost cseréltek, Jocke Wallgren a black metalt játszó Valkyrjából idén érkezett a posztra (de tagja maradt az eredeti csapatának is).
Új teljes dalt nem találtam ugyan, de egy stúdiós videót dalrészletekkel már meg lehet tekinteni:
***
Az obskúrus doom zenét játszó angol The Wounded Kings (egyenesen Dartmoorból, honnan máshonnan) április 25-én adja ki ötödik nagylemezét Visions in Bone címmel. Nos, ha valakikre lehet mondani, hogy zavaros a felállásuk, akkor rájuk biztosan. Kábé mindenki játszott már mindegyik hangszeren az idők folyamán (a dobokat is beleértve). A legújabb húzásuk az, hogy az eredeti, az első két nagylemezen szerepelt énekesre visszacserélték a szintén két albumon teljesített énekesnőjüket. Aggodalomra azonban nincs ok, a hölgy boszorkányosan bárdolatlan hangjánál szerintem a fickó orgánuma többet adott anno. De akár így, akár úgy, figyelemre méltó csapat voltak mindig is (Roadburn, miazmás), gondolom most sem lesz másként...
***
A német post-rock Long Distance Calling is elkészült új nagylemezével. A csapat kezdetben - számomra nem túl izgalmas - instrumentális zenét játszott, ám minden lemezükön vendégszerepelt egy nagynevű énekes egy-egy igen jó dal erejéig (Peter Dolving - ex-The Haunted, Jonas Renkse - Katatonia, John Bush - Armored Saint, ex-Anthrax). Aztán jött a 2013-as The Flood Inside, amelyre bevették állandó tagnak azt a Martin Fischert, aki a Fear My Thoughts elnevezésű, mára jobbára feledésbe merült melodeath-metal-hardcore csapat Isolation című utolsó lemezén brillírozott (Mike Patton szintű teljesítmény!). Mondjuk csak minden második számban volt ének (ott viszont fantasztikus), de Martin egyébként sem lebzselt, mert az elektronikáért is ő lett a felelős. Szerencsére instrumentálisan is megértek az évek során, így a maradék számokat is élveztem.
Viszont mostanra Martin lelécelt (ha jól gondolom, az igen különleges Pigeon Toe nevű progzenekarára koncentrál majd), de szerencsére a lemezt még felbillentyűzte. Azonban vokálisan már nem vett részt a munkálatokban, hanem a feladat a több mint zseniális, és rettentő érzékeny hangú norvég énekes-dalszerző Petter Carlsenre hárult (ismét a dalok felében), aki egyúttal a csatlakozott is a csapathoz. Amúgy Petter már szerepelt az előző lemezen is, méghozzá egy lélegzetelállító duettet adtak elő Vincent Cavanagh-hal az Anathemából. Ha valakinek Carlsen neve semmit sem mond, egy picit tájékozódhat róla a 2014-es lemezlistám egyik fejezetéből, merthogy ott áradoztam róla)! Visszatérve a témánkra, az anyag a reményteljes Trips címet kapta, és április 29-ére várható a megjelenése.
Egy minimális kedvcsináló már érkezett, tényleg csak minimális, és tényleg megcsinálja a kedvet:
***
Szintén április 29-én látja meg a napvilágot a - számomra 2013-ból nagyon kellemes emlékeket idéző - brit Haken negyedik albuma, az Affinity. A The Mountain sem volt egy hagyományos anyag, az új borítót elnézve pedig már azt is nehezen sikerül elképzelnem, hogy egyáltalán metal lemezzel lesz dolgunk. Persze annyi baj legyen, ha jó! Érdekes, hogy '13-ban két "fiatal" progmetal csapat volt eléggé hájpolva, az egyik cikkünk tárgya, a másik a norvég Leprous, és most pont Einar Solberg, a Leprous frontembere vendégeskedik Hakenéknál.
***
A progresszív (korábban metal, mostanában inkább) rock zenét játszó, legutóbbi lemezén egészen őrült (fantasztikus értelemben) német Dark Suns már befejezte új anyagának keverését, tehát a megjelenése az év első hónapjaiban várható, pontosabbat még nem tudok.
***
Johan Edlund Tiamat-főnök ugyan végül mégsem oszlatta fel csapatát, ám míg a ritmusszekciója vígan turnézik az Avatariummal, ő közben szépen készítgeti első szólólemezét, amin állítólag anyanyelvén hallatja majd a hangját (gy.k. svédül). Kiadója már van (egy Desert Plain nevű új, akik rajta kívül eddig csak a Sorcerer nevű nagy visszatérő doom zenekart szerződtették), valamikor állítólag a lemez is kész lesz. Sőt, állítólag a Tiamatnak is írogat már...
***
Jim Matheos, az amerikai progresszív metal Fates Warning zenekarvezető-dalszerző-gitárosa azt állítja, hogy már meg is írta egy következő album zenéjét, amivel reményei szerint az év első felében elkészülhetnek. Mellesleg tavalyelőtt megjelent egy nulla hírverést kapott szólólemeze is a fickónak Halo Effect címmel, ezzel nem árt tisztában lenni. Azonban gyorsan le is hűtöm az esetlegesen felizzott kedélyeket, mert én - aki nagyjából minden lemezt szeretek, amin otthagyta a keze nyomát - sem hallgattam végig. Lévén egy bemikrofonozott akusztikus gitáron elővezetett noise anyagról van szó, tehát zéró zeneiséggel rendelkezik, ám emellett még csak nem is tűnt egy cseppet sem izgalmasnak (uncsinak annál inkább).
***
A svéd epikus doom alap(- és egyben csúcs)csapat Candlemass a 2012-es "most már feloszlunk, csak még koncertezünk egy párat" ellenére nemcsakhogy még mindig egyben van, hanem olyannyira él és virul, hogy a "biztosan legutolsó stúdiófelvétel"nek szánt Psalms for the Dead lemez megjelenése előtt kurtán-furcsán menesztett Rob Lowe helyére "beugrott" Mats Levénnel már fel is vettek egy EP-t, méghozzá csupa új dallal. Mats-nek egyébként ez lesz a bemutatkozása Candlemass stúdióanyagon, annak ellenére, hogy már nem először "segíti ki" a csapatot, sőt, Leif Edling zenekarvezető-dalszerző-basszusgitáros Abstrakt Algebra zenekarában énekelt is egy demón, amiből később mégis Candlemass album lett (From the 13th Sun), de az már nem vele készült el, illetve szintén a főnökkel működteti a Krux projectet, és már három (igen jó) nagylemeznél járnak (persze így a folytatás - számomra legalábbis - kérdéses). Ha már Edling szóba került, ugye nemrég adták ki a mostanság - érdemelten - egyre nagyobb hírnévre szert tevő Avatarium második, The Girl with the Raven Mask albumát, és még komolyabban betegeskedni is maradt ideje (hogy konkrétan mi baja, azt nem sikerült kiderítenem), igaz, hogy cserébe az Avatariummal nem tudta vállalni a turnékat, így "csupán" a zenei agy szerep maradt neki.
Szerencsére aktuális audiovizuális adalékot is tudok csatolni az eddigiekhez, mert nemrég készült el a Pearls & Coffins című Avatarium dal klipje, amelyben a zenekar egynémely tagja kiéli akciófilmek iránti vonzalmát is:
Frissítés: A Candlemass EP július előtt biztos nem jelenik meg az elhúzódó folyamatok miatt, cserébe Leif egy újabb fába vágta a fejszéjét The Doomsday Kingdom néven, ami ezúttal szóló jellegű megmozdulást jelent, vagy mit, ha jól figyeltem, demófelvételek készülnek kiadatásra.
***
Alakul a szimfonikus metalt játszó svéd Therion (illetve a bandavezér Christofer Johnsson) által évek óta ígérgetett rockopera. Az énekesek kerítése a szerepekhez ugyan még folyamatban van (eddig a Candlemass-ban is megfordult, évek óta a bandában tevékenykedő Thomas Vikström, a turnécsapatból most kiszálló Lori Lewis, és a helyére épp beszálló Chiara Malvestiti "van meg"), a zenével még tavaly elkészültek, és valamikor csak előrukkolnak vele. A következő "rendes" soralbumhoz pedig még azután is el kell telnie némi időnek (turné, lemezírás, ilyesmik), ám ami késik nem múlik. A legközelebbi életjelet azonban már adják is magukról, méghozzá egy európai besztofturné formájában. Illetve egy EP is piacra dobódott Les Épaves címmel januárban, méghozzá a legutóbbi sanzonmetállemezről lemaradt sanzonmetaldalokkal, ha érdekel valakit.
Ha valaki nem tudná, miért vagyok ilyen gonosz, az nyilván nincs képben, segítek rajta (vigyázat, pornóveszély!):
***
A manapság már nagyon híres izlandi Sólstafir újabb klipet készíttetett a tavalyelőtt nyári Ótta című (egyébként igen jó) albumához (szóval ütik azt a vasat), méghozzá ezúttal a Miðaftann című dalra. Persze szép:
***
Az őszi dömpingben érkezett a seattle-i progresszív (bár ez nekem ez a szó velük kapcsolatban mindig kérdőjeles lesz) metal Queensryche második nagylemeze Todd La Torre énekessel, megint nagyjából egyszerre a különszakadt Geoff Tate ex-énekes saját anyagával. Nekem különben mindegy, "versenyezzenek", ha akarnak, pláne, hogy rossz egyik sem lett. Na de az említésük oka első sorban nem ez, hanem hogy most készült el az új videójuk az Eye9 című dalra:
Igen, azért csak most, mert már korábban is volt egy, mivel nem irigylem senkitől, ideteszem a végére őrszemnek:
