Camila Meza egy briliáns latinos jazzgitáros és -énekesnő. Lenyűgöző, amit itt művel a - ha jól hallom - kvartettjével (zongora van még a ritmusszekció mellett), illetve alkalmi vendégeivel (éneklő férfi, csellista, ilyenek). A szép dallamok mellett azért megenged magának a szokásosnál szabadabb harmóniameneteket is, szóval amikor csak szambázni szeretnénk, nem megfelelő választás. Amúgy viszont az idén hallott lemezek közül csak Esperanza Spalding zseniális műve jut eszembe (itt írtam róla, kötelező darab!), igaz, azt azért többre tartom, mert a velejébe vág a progresszív rocknak, meg egyébként is sokkal őrültebb, cserébe nem latinos. Meg egyáltalán mindegy is ez itt, aki szépet, jót, és intelligenset akar magának egyszerre, az feltétlenül ismerkedjen meg a Traces-zel!

Sajnos megmutatni csak a lemeze első három dalát engedi a chilei művésznő, de gondolom mondanom sem kell, hogy a "maradék" semmivel sem marad el mögötte...Frissítés: nem is, már az egészet lehet!