Két héttel a régi kolléga új lemeze után Samoth ex-Emperor gitáros aktuális csapatának harmadik lemeze is örvendezik a születésének. Bevallom, már a Zyklon ténykedését sem követtem túlzott aktivitással (illetve lelkesedéssel), és ez még inkább igaz a Wretched Endre. Azonban most az eddigi legblackmetalosabbnak ígérték promóciósan, és a borító meg a lemezcím is alátámasztani látszott a kijelentést. Nos, ha nem is egy klasszikus norvég album, pláne nem a műfajt a sarkaiból kifordító mű lett ez a hosszú című, azért van a dologban valami. Aztán valahogy a riffek, meg úgy egyáltalán a dalok is izgalmasabbnak tűnnek az eddigieknél.

Meg a hangulat is rendben van, és úgy egyáltalában az egész. Számomra azért leginkább egy 21. századi urbánus extrém metallemez benyomását kelti a cucc, az olykor felbukkanó heroikus énektémák valóban megidézik egy-egy pillanatra a régvolt dicső miliőt. De talán mindez nem is olyan fontos, aki érdekeltnek érzi magát az effajta zenék tájékán, semmit sem veszít, ha ad neki némi esélyt, sőt, meglehet, hogy meg is örvendezteti őt a muzsika. Ugyan egyelőre nem érzem, hogy vért izzadtak a nagyívű kompozíciók megalkotásával, a gitárjáték egész kreatívnak tűnik!