Ez a nő az Arcade Fire hegedűse volt (mondjuk jelenleg is velük turnézik, a legutóbbi lemezükön is szerepel, de elvileg már csak külsősként), mígnem szólókarrierbe kezdett. Ez már a harmadik megnyilvánulása, és mindegyik bőven megéri a figyelmet.

A 2013-as Hero Brother inkább egy kortárs klasszikus lemez volt, amit végighegedült, a tavalyi, Colin Stetson szaxofonossal készült kollaborációja egy kortárs jazz album. Most pedig, hát nem is tudom... Az album második felének szerzeményei beleillenek a kortárs klasszikus kategóriába, de az elején lévők nagyon gazdag hangszerelésű, különleges elektronikus, illetve post-rock muzsikák (nyugi, semmi tucc-gépzenére nem kell gondolni), amikben a hegedű is mintha csak egy volna az effektek, dallamminták között.

Továbbá Neufeld elkezdett énekelni is (mondjuk az Arcade Fire-ben vokálozik), amolyan éteri, dream popos stílusban, de nem viszi túlzásba, és bár önmagában talán nem volna valami izgalmas, az összképhez jócskán hozzátesz. Nem egységes lemez a The Ridge, számomra az első blokk az izgalmasabb, az mindenképp egész magas esztétikai minőséget képvisel, ám a későbbieket sem szólnám le, csak a Hero Brother mintha kreatívabb (meg hangszeresen több kihívást rejtő) lett volna az itt találhatóknál. Vagy csak szimplán nem érek fel hozzá... Mindenesetre melegen ajánlott lemez!