Eklektikus progzene, a jazztől a funkon át a metálig mindenfélével. Persze, hogy leesik az állunk, úgy zenélnek, és vannak nagyon jó részek, de sajnos meglepően laposak is. Ígéretnek mindenesetre elég komolyak, és ugyan ha lehet, igyekszem kerülni a szexizmust, ám ha egyszer ők is erre játszanak rá…

Aki emlékszik még a megboldogult Alchemistre, arra a jobb híján prog-deathnek nevezett ausztrál zenekarra, akiktől feeling tekintetébe a mai sludge csapatok legalább 80%-a bevallva-bevallatlanul merít, az most örülhet. Aki pedig nem, az is, csak hallgassa meg kötelező jelleggel még minimum az…

Van sok beteg zene, de ez még azok közül is kitűnik! Aki egy kicsit jobban konyít a progresszív rockhoz, az a névre pillantva egy Rock Progressivo Italiano, azaz RPI-csapatra kell, hogy asszociáljon, és ezáltal téved egy jókorát. Ugyanis valójában ők egy Rock In Opposition, azaz RIO-banda, akik…

Ott kezdem, hogy ez King Crimson rajongóknak kötelező. Kell-e még mást írnom? Elborult, őrült, beteg, zseniális, néhány másodperc is bizsergető bőrgazmust okoz. Szerencsére megvan fél óra is. Kár hogy csak annyi.

A múltkor extrovertált próbababából hangversenyzongora mögé ültetett Tori Amosszá vedlett lett énekesnőnek úgy tűnik, bejött a váltás, mert ezen az új EP-n maradt az asszonyos eleganciánál. És mivel továbbra is nagyon működik a dolog, én ezt elégedetten nyugtázom.

Egyetlen, több mint húsz perces dallal kedveskedik a Coffinfish, és mit mondjak, mintha egy kiadatlan Neurosis dalt hallgatnék. Szóval lehetne egy picit több az egyéniség, de a minőség tagadhatatlan, nem merül ki a dolog egy téma vég nélküli ismételgetésében, és vannak olyan momentumok, amelyek nem…

Mindig tudtam, hogy elég jó a pozvakowski., ráadásul az év során már egyszer rácsodálkoztam, hogy - szerény ismereteim alapján - mennyire megújultak. És aztán szépen el is feledkeztem erről a jó kis betonba dagasztó poszt-metal zenéről. Most meg év végére előkerült, és milyen jól tette, simán benne…

Nehéz eldönteni, hogy öröm-e vagy sem a minden bokorból előugró monumentális sludge bandák száma, de tagadhatatlan, hogy pl. ez is fantasztikus, ill. az volna, ha nem volna sok hasonló. Önmagában mindenesetre fület gyönyörködtető, lelket kisimító hallgatnivaló, úgyhogy jobb híján vigadjunk sírva!

Kicsit retrós, mégis fiatalos, dögös, hard rockos, stoneres, doomos zene ez, egy orkánerejű hanggal a fronton, ami (és aki) még szexi is. Ha szereted akár az Avatariumot, akár a Halestormot, a Red Fanget, vagy a Queens of the Stone Age-et, meg persze mindenféléket, ami ezek között van, feltétlenül…

Ó, kérlek, Bluesistennő, mutasd meg nekem mindhárom arcodat! - imádkozhatta valaki, s lám, kérése meghallgattatott. Hivalkodóan, tripla lemezzel mutogatja magát Ana Popovic, aki tényleg nem rejti véka alá, hogy dögös, de bátran és szégyentelenül teheti, hiszen zenészi teljesítménye mellett mindez…

Elég összetett, húzós hard rock, kerítésszaggató énekhanggal, São Paulóból. A gitárok szinténszaggatnak rendesen, de el-elszaladnak az ujjak a nyakon, és a tördelésekkel sem spórolnak az energikus, modern grúvok közepette. Azaz lehet akár önkívületben élvezni, viszont odafigyelve sem fordul…

Általában nem fognak meg az ilyen folkos-blackes izék, legfeljebb elismerem, hogy ügyesek. Amiért a Fyrnask más kalap alá esik, akarom mondani, más kalapra tartozik, az az, hogy jóval érzelmesebbek a szokásosnál. Látom lelki szemeim előtt, ahogy megskalpolnak az indiánok, ööö illetve az eszkimók.…

Na, ez nem valami friss dolog, viszont annál inkább tetszik. Elvileg perzsa folk dallamokra építő világzene, legalábbis Azam Ali Teheránban született, és a dallamok közel-keletisége tagadhatatlan. Szép, egzotikus, és ráadásul amolyan dedkendenszes a hangszerelés, így a folyamatos borzongás…

Javarészt igen nyomorult hangulatot közvetít, így nálam is van esélye ennek a tisztán elektronikus albumnak. Szétroncsolt drum & bass ütemek keverednek mutáns női énekfoszlányokkal, meg ilyenek. Ezt tudja ez a német duó kiválóan, stílusilag IDM, azaz intelligens tánczene, és hát valóban nem…

Hurrá, utazunk! Méghozzá a Kozmikus Sztónerparadicsomba, chilei utaskísérőkkel. Ennek megfelelően egy (spany)olajkút (hallunk) a sivatagban (danolászni). (érted, olajkút a sivatagban, ez a vicc...) Mint a fentiekből kiderül, annyira jó kis cucc ez, hogy az ember elveszti a maradék eszét is.

Ilyen név alapján azt hinné az ember, hogy profi teniszezővel van dolga. Aztán nézem, hogy már a harmadik lemeze, és híres is az előző kettővel. Azt nem tudom, hogy mifélék szokták hallgatni, én két irányból is tudok hozzá kapcsolódni, az egyik a Radiohead elektronikusabb korszakával, illetve az…

Az ilyen borítókra pillantva csak az a kérdés, hogy vajon sikerült-e zenében is megvalósítani a képen látható izét. Jelen esetben igen, úgyhogy akit érdekel az ilyesmi, most örülhet. Mellesleg gitárokban sem szegény pszichedelikus rock a forma, popos dalszerkezetekkel, és elképesztő mennyiségű…

Kellemesen meleg tónusok, bóbiskáló figyelem, jóleső ölelések, vagy önfeledt álomba szenderülés. Többek között ezt kínálja ez a zongora vezette jazz trió. Bármikor jólesik hallgatni, bár lehet, hogy másnap nem emlékszem semmire, ilyen ez, nem is akar többet. Hogy ezt eredményeznék a színek?…

Kellemes kis electro art pop, a Radiohead Kid A / Amnesiac korszakát kedvelőknek érdemes egy próbát tenniük...

Végtelen nyugalmat és melegséget árasztó kortárs jazz, amely forró fürdőként öleli körül fagyban elcsigázott porcikáinkat. Minden pillanata élmény, de a kedvenceim, amikor Natacha Atlas énekesnő is szerephez jut, ilyenkor egy repülőszőnyegről gyönyörködünk közel-keleti tájakban.